{L1}
Több panasz is tudomásunkra jutott a közösségi oldalakon keresztül arra vonatkozóan, hogy a szülők nehezen találnak háziorvost, aki fogadná újszülöttjüket, elvállalná annak gondozását, oltását, betegségek esetén kezelését. Egyes hátrányos helyzetű családoknál ez a probléma még hatványozottabban van jelen.
„Legutóbb Székelyudvarhelyen tartottunk egy megbeszélést a háziorvosokkal ennek a problémának a mentén, ahol jelen voltak az illetékes állami intézmények képviselői is” – mondta el megkeresésünkre Duda Tihamér, a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója. Ugyanis a székelyudvarhelyi roma gyerekeket érintő problémára több panaszt is benyújtottak az egészségbiztosítási pénztárhoz. A találkozón hangsúlyozták, és átiratot is küldtek körlevélben a megye háziorvosainak, hogy
a jogszabályok szerint kötelességük a hozzájuk forduló szülők gyermekeit felírni a pacientúrájukba.
Részletesebben kifejtve, a vezérigazgató hozzátette, a vonatkozó rendelkezések szerint minden állampolgárnak joga van arra, hogy szabadon válasszon háziorvost bárhol az országban lakhelytől függetlenül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy
míg a felnőtteket igen, a gyermekeket 18 éves korukig nem utasíthatja el az orvos, kötelező beírnia a pácienslistájába.
Az újszülöttet annak a háziorvosnak kell felírnia, aki a terhesgondozásban részt vett, amennyiben a szülők nem döntenek másképp, és nem keresnek számára másik háziorvost. Tehát nem létezik külön háziorvosi specializálódás, szakosodás a gyermekre vagy felnőttekre, minden háziorvos mindkét kategóriát kezelheti.
A vezérigazgató szerint a probléma egyik oka, hogy
évek óta folyamatosan csökken a háziorvosok száma Hargita megyében, az utánpótlás elmarad az elvárttól.
Ráadásul a koronavírus-járvány miatt a veszélyeztetett korosztályba tartozó orvosok is felfüggesztették a praktizálást. Korábban 150 háziorvosi rendelővel volt szerződése az egészségbiztosítási pénztárnak, jelenleg mindössze 128-cal.
– fűzte hozzá az intézményvezető. Tőle tudjuk, hogy akad olyan háziorvos, akinek 1500, másnak pedig akár 3500 személy is szerepel a pácienslistáján. Egy biztosított után a biztosítópénztár 8,59 lejt fizet havonta, és szolgáltatásonként pedig további 3,69 lejt kapnak a szerződésük alapján. Duda Tihamértól azt is megtudtuk, hogy az előírásokban szereplő becslések alapján 1800 személynek legalább egy háziorvosra van szüksége, így számolják ki, hogy például
egy hatezer fős településen legalább három háziorvosnak kellene dolgoznia.
Ennek a számításnak a fényében állapítható meg, hogy a megye egyes települései akut háziorvoshiánnyal küzdenek, de nem mindegyikben jelentős a probléma. A vezérigazgató szerint elképzelések vannak arra, hogy a jövőben megváltoztassák a finanszírozási rendszert, hogy vonzóbbá tegyék a szakmát a fiatalok számára.
A téma kapcsán a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjét is megkérdeztük. Tar Gyöngyi szerint a probléma gyökere egyrészt onnan indul ki, hogy a háziorvosoknak jobban megéri, mondhatni kényelmesebb fiatal, egészséges felnőtteket felvenni a pacientúrájába, mert ha felkeresik, ha nem, jár utánuk a fejpénz. A gyerekekkel viszont már nehezebb,
többször igénylik a háziorvosi gondozást,
ráadásul mivel nem kicsinyített felnőttek, a patológiájuk eltérő, ezért más módszerekkel kell kezelni őket. Éppen emiatt akadnak olyan orvosok, akik ezt már nem vállalják, ami nem egy megfelelő hozzáállás, fogalmazott az intézményvezető.
A probléma másik vetülete a háziorvosi képzésben keresendő, amely az idők folyamán többször is változott. Például vannak olyan orvosok, akiknek lehetőségük volt a gyermekgyógyászatot mélyrehatóbban megtanulni az általános hatéves orvosi képzésük ideje alatt,
volt idő, amikor külön lehetett felvételezni a háziorvosi szakon belül külön gyermekorvosi képzésre. Ma már azonban nincs elkülönített képzés
– jegyezte meg Tar Gyöngyi. Azonban az alapképzést követően rezidensként többeknek volt és van módjuk elsajátítani a tudást attól az orvostól, aki nagyobb hangsúlyt fektet a gyermekek kezelésére.
Ugyanakkor idetartozik az is, hogy a rendszerváltás előtti húsz évben eltörölték a rezidensképzést, amelyet 1991-ben vezettek vissza. Azok, akik akkor végeztek, később pótolták a szakképzésüket. Tehát nem minden háziorvos érezheti magát kellőképpen felkészültnek, az alapos szaktudás hiányában pedig nem szívesen vállalja a gyermekek kezelését. A vidéken szolgáló háziorvosok számára általában nincs opció, nem válogatnak, a városon dolgozók esetében azonban gyakrabban fordul elő. „Biztató, hogy a fiatal végzősök már sokkal nyitottabbak ezen a téren” – mondta az intézményvezető.