Igazi műfaji különlegességnek nevezte a sörkészítésről szóló lazábbnak számító kiállítást Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, ami a hétköznapok emlékeit, történéseit tárja a látogatók elé.
– fogalmazott. A kiállításon bepillantást nyerhetünk abba, hogy miként zajlott régen a sörfőzés, illetve milyen tárgyak kapcsolódtak ehhez.
Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere úgy vélekedett, hogy jó ilyen tárlatokon is részt venni, hiszen lehetőségünk van egy picit ellazulni. Rámutatott:
egy múzeumnak éppen az a feladata, hogy rendszerbe foglalva adjon át ismereteket, ugyanakkor kíváncsiságot, tudásvágyat ébresszen bennünk.
Hangsúlyozta, minden, ami a sörhöz kapcsolódik az nem csak a kultúránk, de a társadalmunk része is.
Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója arról beszélt, hogy
az erdélyi sörfőzésnek is nagy ipartörténeti jelentőségű hagyománya van a 18-19. századtól.
A legrégebbi folyamatosan működő, ipari üzemszerű magyarországi sörgyár Temesváron található: 1718 óta folyik ott a termelés. Az igazgató hozzátette, hogy ettől függetlenül a középkorban is bizonyosan volt a vidéken sörtermelés, és -fogyasztás főleg egyházi és várbirtokok vonatkozásában.
Székelyudvarhelyen Haurik Alfréd alapította az első sörfőzdét 1895-ben
– osztott meg néhány érdekes információt az igazgató. Ezután rámutatott, hogy
a jelen kiállítás a magyarországi sörfogyasztás és gasztrokultúra évszázados és évezredes hagyományáról ad átfogó áttekintést.
Arra próbálnak választ adni, hogy kik, miből és hogyan főztek sört Magyarországon, bor, sör, esetleg pálinka ivó nemzet a magyar, illetve, hogy polgári vagy munkásital a sör.
A megnyitót Boldizsár Szabolcs (fuvola) és Krizbai Imre (gitár) zenei előadása tette emlékezetesebbé. A kiállítást július 3-ig lehet megtekinteni.