Szokás szerint augusztus első szombatján összegyűltek az egykori falut elárasztó víz partján a közösség tagjai, hozzátartozók, leszármazottak, majd részt vettek a római katolikus szentmisén és az unitárius istentiszteleten. Az egyházi események után a jelenlévők sorra járták a kopjafafalut, az utcákat és házakat, amelyeket ma egy-egy kopjafa jelképez, megörökítve a házszámot és a család nevét:
megállva emlékeztek, könnyeiket törölgették.
A családi házak mellett a templomok, az iskola, az óvoda, a művelődési otthon emlékét is egy-egy kopjafa őrzi, az „utcák” is éppen úgy kanyarodnak, ahogy egykoron az élő falu utcái.
Laczkó Vilmos erdőszentgyörgyi plébános próbatételnek nevezte, hogy a falu lakóinak 1989-ben ki kellett költözniük otthonaikból, el kellett hagyniuk szülőfalujukat.
Szombatfalvi József bözödújfalusi származású unitárius esperes azt emelte ki beszédében, hogy mennyire fontos az évről évre megszervezett találkozó, a visszaemlékezés.
– mondta, majd arról mesélt, hogy ha az elszármazottakkal találkozik, gyakran hallja, hogy azt mondják,
Az Összetartozás temploma, amely a vízben álló és összeomlott római katolikus templom helyén áll, lassan, de halad – mondta Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere, hozzátéve, hogy a pontos dátumot nem tudja megmondani, mikor készül el, de dolgoznak rajta a kőfaragók, az üvegtorony is készül.
„Azt szeretném, ha ebben a templomban a harang minden nap megszólalna, hogy emlékeztesse azokat, akik erre járnak, itt pihennek a hely tragédiájára” – mondta az elöljáró.
A megemlékezésen az egykori Bözödújfalu kitelepített lakói, azok leszármazottai vettek részt Erdőszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról.