{L1}
A madárvonulásról a legfontosabb tudni, hogy ezek többségében észak-déli irányba történő mozgolódások, amit elsősorban a táplálékhiány vált ki – nyitotta meg a beszélgetést Szabó József székelyudvarhelyi ornitológus, majd rögtön hozzátette, létezik a nyugat-kelet irányú vándorlás is, ezt az adott madárfaj habitusa (viselkedése, magatartása) és terjeszkedése határozza meg. Példaként megemlítette a rozsdás nádiposzátát és a karmazsinpirókot – ezek a fajok inkább kelet-nyugati irányban vándorolnak. A hegyvidéki madárfajok vonulásáról kifejtette:
A szakember kivételként a keresztcsőrűt említette meg, ám állítása szerint nem jellemző a területünkre ennek a fajnak a jelenléte, leginkább „kóborolni szokott.”
„A gólyák nemrég mentek el, nagyjából két héttel ezelőtt nagy csapatokban. A meleg levegőoszlopokat használva felemelkednek 2–3 ezer méter magasba és onnan lassan vitorláznak vissza. Ők inkább nagy felhőkben repülnek, nem csapnak annyit a szárnyaikkal” – részletezte Szabó, aki szerint a fekete gólyák is hasonló stratégiát használnak.
A következő nagyobb csapatok a libáké lesznek. „Székelyudvarhely fölött leginkább éjszaka hallhatók, felhős nappalokon lehet őket látni is, tiszta időben viszont a kék égen majdnem észrevehetetlenek.” A szakember megjegyezte,
a madarak vonulását pontosan követni nagyon költséges lenne – a műholdas követés miatt minden országnak roamingdíjat kellene fizetni, nem beszélve a szükséges jeladók értékéről – így csak hozzávetőleges adataik vannak a szakértőknek.
Érdekesség még, hogy ha befagynak a vízfelületek délebben, szoktak erre jönni kárókatonák is – jegyezte meg Szabó.
Erre haladnak át ősszel a rigók, nagy csapatok is szoktak feltűnni a környéken – folytatta az ornitológus, aki hangsúlyozta, a feketerigók terjeszkedését sem könnyű követni, gyűrűzésekre lenne szükség, hiszen, mint mondta, ő sem tud szemre két feketerigót megkülönböztetni. Egy másik, télire ide érkező madár a fenyőpinty; ezek a madarak a bükkös termésben gazdag években szoktak többen lenni, városi környezetben viszont ez nehezen megfigyelhető, Ausztriából viszont több milliós csapatot is jelentettek – tette hozzá. „A süvöltő is egy itt telelő faj, viszont gyakori, hogy fészkelnek is nálunk. Az itt telelő süvöltők nagy része keletről jön, az Ural-hegységtől”.
A pótköltéssel kapcsolatban közölte:
a kisebb termetű madaraknál jellemző, például a fecskéknél, hogy viszonylag rövid idő alatt fel tudják nevelni a fiókáikat, így gyakori, hogy egy évben többször is költenek.
„Függőcinegéknél van, hogy egy évben több fészekalj is kikel, de nekik elég bonyolult a párkapcsolati életük” – tette hozzá humorosan.
„Környékünkön egyre gyakrabban megfigyelhetők itt telelő gólyák. Ezeket legtöbbször egyedül látjuk, mivel a tojók és a hímek külön repülnek” – magyarázta a szakember. Arra a kérdésünkre, hogy a gólyáknak szükséges-e télen segíteni, azt felelte: „a gólyák a táplálékbeszerzést megoldják nélkülünk is, normális esetben a természetnek hagyni kell, hogy végezze a dolgát, nincs értelme beleszólni. Ám, ha lehűl az idő, és tudunk egy olyan gólyáról, amely a közelben telel, lehet tudatosan, mértékkel, táplálékkal segíteni.” Szabó szerint erre a célra a legmegfelelőbbek az apró állattetemek (mint például a csirke).
Fontos, hogy ne csupasz húst adjunk, hanem csontosat, szőröset, hiszen ez segíti a madár emésztését.
A ragadozó madarakról elmondta, a gatyás ölyv, a kékes rétihéja és a kis sólyom is ide szokott jönni északról telelni, ám ezek táplálkozásáért közel sem kell aggódni. A hattyúk áttelelésével kapcsolatban a szakember megjegyezte: „abban az esetben, ha a környezetükben nem fagynak be a vízfelületek, a hattyú áttelel, ellenkező esetben átmennek olyan helyekre, ahol nem fagynak be. A hattyú növényevő, szóval tud csipegetni a tó széléről és a víz alól is növényeket. Jelenleg két pár hattyú is van a homoródszentpáli halastavaknál, az egyik párnak a fészkelése meghiúsult, ugyanis leengedték az egyik tó vízszintjét” – jegyezte meg Szabó, aki szerint nem jelent nagy gondot a kimaradt költés, mivel egy javában terjeszkedő fajról van szó.
Több madárfaj életét is megnehezítik az építkezések, a felgyorsult infrastrukturális növekedés – bontotta ki a problémát a szakértő, aki szerint a verebek fészkelő helyének drasztikus csökkenése miatt egyre kevesebb példány figyelhető meg. Ez javarészt az emberi hozzáállás hozadéka, mert a házakat és az épületeket egyre gondosabban szigetelik az emberek, minden apró rést betömve – hangsúlyozta. A háztetők üregeibe fészkelő kuvikok is hasonlóan jártak, hiszen ők is kezdenek emiatt kiszorulni az élőhelyükről. A megoldást valószínűleg a műodúk kihelyezése jelenti. Ennek kapcsán a madárszakértő megjegyezte, egyik ismerőse, aki kizárólag álfecskeodúkat gyárt, mára több mint hatvan molnárfecske-családdal él együtt, az odúkat a házára rögzítve. Portálunk a harkályokról is kikérte a madárkutató véleményét, ugyanis több helyen bontják ki a szigetelést. Erre is ajánlott a szakember megoldást: Nyugaton már fémlemezekkel borítják a szigeteléseket, hogy ne tudjanak a madarak kárt tenni benne, viszont ez nyilván egy költségesebb eljárása a kivitelezésnek.
A madarak téli etetését tekintve alapfeltétel, hogy
kenyeret és sós szalonnát nem szabad a madaraknak kitenni, ugyanis a sós és a kovászos eledelt a madarak nem tudják megemészteni
– közölte Szabó.
„Az etetéshez a zsiradék – sima zsírnakvaló – megfelelő, hiszen nagy fagyokban is tudnak ezekből csipegetni a madarak, ám fontos, hogy ez ne legyen fűszerezett. Ezt szeretik a harkályok és a cinkék is. Etetési alapnak jó a napraforgómag, de bármilyen olajos magot kitehetünk nekik. Etetési titkokba is beavatott. Mint említette,
az ökörszemet főtt tojással vagy almával csalogathatjuk, a cinkéknek inkább a magok kellenek.
A verébalakúak rendjébe tartozó őszapónál például az vált be, hogy labdacsot készítenek felmelegített hájból és napraforgómagból, azt visszahűtve kell a fára akasztani, így csak azok a madarak tudnak enni belőle, amelyek meg tudnak állni a kis gömb felszínén. Ezzel a kis praktikákkal – a szakértő állítása szerint – el lehet kerülni, hogy a ravasz szajkók megdézsmálják a kisebb madaraknak kitett eleséget. Szabó zárásként elmondta: az etetés általában azért történik, hogy az ember csodálni tudja a madarakat; tisztában kell azonban azzal lenni, hogy a madaraknak nincs szükségük arra, hogy télen etessék őket.