{L1}
Botár Istvánnak, a Csíki Székely Múzeum régészének vezetésével egy kéthektáros csíksomlyói területen, a Csobotfalvi Szent Péter és Pál-plébániatemplom közelében nagyszabású feltárás zajlik – a munkálatoknak augusztusban láttak hozzá. Azóta a tervezett 9000 négyzetméterből 6800 négyzetméteren nyitottak szelvényeket és ástak le az érintetlen talajig.
– magyarázta Botár, amikor a helyszínre látogattunk. Hozzátette, digitális űrlapokat készítenek minden tárgyról, és sokat segíti a munkájukat a csíkszeredai Laczkó Nándor, a Cloudscale Digital vezetője, akinek drónfelvételei és 3D-s rekonstrukciója a lelőhelyről gyorsítja az adatfeldolgozást. Terveik szerint a fagyok beállta előtt, október végéig szeretnék befejezni a feltárást, amely nagyban függ az elkövetkező időszak időjárásától.
A kutatás eddigi eredményeiről érdeklődve a vezető régész elmondta, ennek a lelőhelynek egy részén már 2011-ben, 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben is végeztek ásatást, így tudták, hogy ez egy több rétegű, több korszakot magába foglaló lelőhely. A jelenlegi feltárás során zömében 3–4. századi gót (germán törzs) településnek az objektumai kerültek elő, azonban találtak 5–7. századi, korai szláv, illetve Árpád-kori leleteket is a 11–13. századból. Ezeken kívül néhány 14. századi objektum, illetve késő-középkori vagy kora-újkori kőházak alapfalai is előbukkantak.
– magyarázta a szakember, hozzátéve, a Csíki-medencében valaha zajlott legnagyobb feltárást végzik most, egy olyan korszakról, amelyről nagyon keveset tudtunk.
„Teljes képet kaphatunk a népvándorlás koráról, az Árpád-korról és 14. századról, azaz az Anjou-korról is” – foglalta össze.
A lelőhelyen talált leletek 90 százaléka 3–4. századi gót-germán (szakmai nevén Marosszentanna-Csernyahov kultúra) eredetű. „Tőlük érdekes módon házat nem találtunk, viszont feltártunk néhány jellegzetes, méhkas alakú tárolóvermet, közülük akadt félméteres, a legnagyobb 2,2 méter mélységű verem. Ezek többségében találtunk salakot, amelyből arra következtettünk, hogy akik itt éltek a 3–4. században, a Somlyó-patak közelében, intenzív vasolvasztást végeztek, ez volt a szakmájuk, itt egy iparostársadalomra utaló jelek vannak” – részletezte a régész.
Hozzátette,
földbe mélyített házakat ugyan egyet sem találtak, de sok helyen szabályos elrendezésben cölöplyukakat fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy felszíni házakban élhettek, és földbe ásott gerendák tarthatták ezeket a házakat, épületeket.
Érdekességként megtudtuk, hogy az egyik gödörből egy emberi koponyatöredék is előkerült. „Ez abból a szempontból érdekes, hogy a gótoknak meg lehet találni a nyomait az egész Csíki-medencében, de a sírjaikat, a temetkezési helyüket még nem fedezték fel” – jegyezte meg Botár. A 4. század második felében a gótok eltűnnek innen, nincsenek rájuk utaló további nyomok. A szénizotópos kormeghatározás (C14-es vizsgálat) alapján a leletek legkésőbb 380-as keltezésűek lehetnek.
– magyarázta. Ezt követően egy ideig nincs nyoma emberi életnek a helyszínen.
A kutatás során felfedezett leletek arra utalnak, hogy az 5. század végén megjelennek itt a szlávok. „Ez Erdély területén az egyik legkorábbi szláv település lehetett, úgy tűnik, hogy Moldvából szivárognak, költöznek át ide. Házaikból hatot fedeztünk fel,
Nagyon primitív kezes kerámiájuk van, így egyértelmű, hogy a két társaság nem találkozott” – fejtette ki.
Ugyanakkor ők sem maradnak itt sokáig, nem jelenik meg náluk a korongolt edény, a díszítés, amely a késői szláv anyagokra jellemzővé válik; a C14-es vizsgálatok is megerősítették, hogy a 700-as évek után már élnek ezen a helyszínen.
A harmadik réteg az Árpád-kori, azaz 11–13. századi időszakból származó magyarok objektumait takarta. Ebből az időszakból feltártak 2–3 lakóházat, ettől kezdve folyamatos a lakottság ezen a területen. Szénégető kemencét fedeztek fel, a talált edényeket pedig helyi mesterek égették, földbe mélyítve kovácsműhelyre is bukkantak.
Az Árpád-kori leletek eredetét kormeghatározós vizsgálattal is megerősítették. A szomszédságban található csobotfalvi plébániatemplomot is ebben az időszakban építették.
– vonta le az egyik legfontosabb következtetést a szakember.
Késő középkori leletet nem találtak, azonban előkerültek kora újkori, 17–18. századi falak, ami már valószínű valamelyik betelepült háromszéki nemesnek, vagy módos helyi parasztnak a kőháza, illetve 18–19. századi érmék is előbukkantak.
Az ásatáson részt vettek a Csíki Székely Múzeum munkatársai és önkéntesek mellett többek között egyetemisták Budapestről és Kolozsvárról, egy jelenleg Németországban tevékenykedő, valamint egy nyíregyházi múzeumban dolgozó régész.