Több mint harminc éve gondoskodik a Csibész Alapítvány a rászorulókról

{L1}

A csíksomlyói Csibész Alapítvány hivatalosan 1992-ben alakult meg, a 30. évforduló hétvégi ünnepére készülve Gergely Istvánnal (Tisztivel) beszélgettünk a kezdetekről, az alapítvány megvalósításairól és jövőbeli terveiről.

A kommunista rezsim idején, 1987-ben helyezték Gergely Istvánt a csíksomlyói plébániára, amelynek közelében egy állami árvaház működött, 380 gyermekkel.

Mivel tilos volt hittanórákon részt venniük, a fiatalok kénytelen voltak átszökni az intézmény magas falain, hogy ezekre eljárhassanak. Volt, amikor a hittanórákat a csíksomlyói hegyen, a Salvator-kápolnánál tartotta meg a fiatal pap, aki motorbiciklijével és gitárjával nyerte el a fiatalok rokonszenvét.

Az árvák közül, akik elérték a 18 éves életkort, sokan az utcán, elhagyott helyeken folytatták tengődő életüket. Őket kereste fel, majd miután bizalmukba fogadták, sokat megtudott megélhetésük miatti lopásaikról és egyéb csibészségeikről. Azonban tudomást szerzett arról is, hogy előfordult, hogy a rendőrség elhurcolta őket, akkor is, ha ártatlanok voltak, hogy lezárhassanak egy-egy megoldatlan ügyet.

– így szólt hozzájuk, mert érezte, hogy eljött a cselekvés ideje, és ezzel kezdődött el a Csibész Alapítvány története.

Másnap négyen, majd néhány hét múlva már közel húszan laktak a plébánián, számukra pedig munkát biztosított, mert fontosnak tartotta, hogy elfoglalják magukat valami hasznossal.

Az első csibész gyermek, akit megkeresztelt 1988-ban, Borcsa Gergely volt, a csíksomlyói plébánia jelenlegi kántora, aki nemrég a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült önzetlen munkájáért.

Utána több száz gyermeket és fiatalt keresztelt meg Gergely István, főleg miután a rendszerváltást követően szabadon megtehették. A csibészek száma pedig egyre nőtt, és 1992-ben igény mutatkozott arra, hogy hivatalosítsák tevékenységüket, ekkor jegyezték be a Csibész Alapítványt.

A szervezet azóta számos bajba jutott árva vagy félárva fiatalnak és gyermeknek nyújtott meleg otthont, meleg étellel.

„Az Isten akarta, hogy ez legyen a feladatom a Földön” – osztotta meg a Csibész Alapítvány elnöke, hozzátéve, az elmúlt évtizedek nem elteltek, hanem megteltek, és hogy nagyon nehéz időszak volt, újra nem élné végig, de

soha nem bánta meg, hogy arra az útra lépett, amelyet Isten jelölt ki számára.

A Csibész Alapítványnak jelenleg több mint negyven ingatlanja van, egyebek közt családi típusú házak, lakóházak, tömbházlakások, közösségi házak és műhelyek (asztalosműhely, varroda és autószerelő műhely).

„A paplak pincéjében kezdtem el dolgozni asztalosként, egészen addig, amíg a jelenlegi asztalosműhelyt meg nem vásárolták. 

– mesélte el Szabó József, az első csibészek egyike, aki a kezdetek óta a műhely dolgozója. Jelenleg az alapítvány házaiban több mint kétszázan élnek, árvák, félárvák, fiatalok, gyermekek és családok.

Az első csibészek közül is vannak, akik családjukkal az alapítvány szárnyai alatt élnek, mások pedig azt kérték, hogy fogadják be gyermekeiket, mert úgy érezték, az alapítványnál jobb helyen vannak, szebb gyermekkorban részesülhetnek.

Gergely Istvánról munkatársai is azt mondják, hogy soha senkit nem utasít vissza, mindenkit befogad, aki rászorul az alapítvány segítségére. Jövőbeli tervei között szerepel, hogy rendbe tegyék kászonjakabfalvi erdei iskolájukat, amely ingatlant öt éve kapott adományba az alapítvány.