A kultúra nem csak megtart, felemel, megerősít, hanem gazdasági értelemben is előre visz.
– fogalmazott Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője a Székelyföld folyóirat 25 éves születésnapi rendezvényén.
„Hiszem, hogy ez így van, és meggyőződésem, hogy a Székelyföld folyóirat mint irodalmi műhely, amely egyébként, mint a többi kulturális intézmény is, nagyban meghatározza az itt élő átlagemberek életminőségét, boldogulását és nagyban hozzá is járul ahhoz” – fogalmazott a főkonzul.
Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője köszöntötte a velük ünneplőket, és mint fogalmazott: a legnagyobb megvalósításuk az, hogy
az 1997-es alapítás óta eltelt huszonöt év és a Székelyföld folyóirat még mindig megvan.
Ezalatt létrehozták a száz kötetes Székely Könyvtár sorozatot, többszáz író-olvasó találkozót, könyvbemutatót szerveztek. A jubileumra plakátkiállítást is összeállítottak, amelyet az eseménynek helyet adó Székelyföld Galériában lehet megtekinteni.
Az ünnepségen emléklapot nyújtottak át Ferenczes István alapító-főszerkesztőnek a Székelyföld folyóirat iránti hűségéért, majd kiosztották a Székelyföld-díjakat.
Székelyföld-díjban részesült Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, akiről Mirk Szidónia Kata szerkesztő a laudációban kiemelte: azon szerencsés emberek közé tartozik, akik fiatalon rátaláltak a hivatásukra.
Egy kutatót azonban nem csak a szakmai felkészültsége, diplomája, hanem az elhivatottsága tesz alkalmassá arra, hogy az előtte járók nyomdokaiba léphessen” – fogalmazott a méltató. Úgy véli, hogy kutatói, oktatói tevékenységét ismerve és szem előtt tartva kijelenthető: Szabó Árpád Töhötöm számára a tudomány nem csupán foglalkozást, a tanítás nem csak óraadást, hanem hivatást is jelent.
A díjazott elmondta, hogy tizennyolc évvel ezelőtt jelent meg először írása a Székelyföldben, és noha különböző okokból kifolyólag sosem érezte jól magát Csíkszeredában,
most úgy érzi, hogy most megérkezett, nagyon sok minden köti most már ehhez a helyhez.
Ezért is örül, hogy ilyen jó helyről jön ez a díj.
Az irodalmi Székelyföld-díjat Papp Attila Zsolt költő, újságíró vehette át. Méltatásában Zsidó Ferenc hangsúlyozta, hogy
a díjazott az ígéretes tehetség kategóriából az évek során átkerült a beérkező tehetség kategóriába, aki jól sáfárkodott azzal, ami megadatott neki, és életműve egyre inkább elmélyült, otthonosabbá vált.
Talán azért, mert otthonosan mozog különböző terek és idősíkok között, úgy kapcsolva össze ezeket, hogy az összekapcsolás gesztusa fontosabbá válik, mint a valamelyikben való lehorgonyzás. „Papp Attila Zsolt költészetének eredetisége abban áll, ahogyan az olvasót beinvitálja ezekbe az átmeneti terekbe az időtlenség hangulatát keltve a mulandóság közepette.
– hangzott el a méltatásban.
Papp Attila Zsolt elmondta: jó érzés jó helyről díjat kapni. „A Székelyföld olyan hely és olyan szellemi műhely, mind szerkesztőségként és folyóiratként, mind egyénileg is, akikhez én személyesen is kötődöm és fölnézek rájuk.
– fogalmazott, majd a Helikon szerkesztősége részéről egy születésnapi üdvözlőlapot nyújtott át a Székelyföld főszerkesztőjének.
A Székely Bicskarend díjjal a magyarországi Darvasi László költőt, írót jutalmazták. Fekete Vince laudációként az erre az alkalomra írt humoros verssel jelentkezett. Darvasi László beszédében a távolságról és a közelségről kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel.
„A távolság az egy nagyon fontos dolga az embernek, de a távolság nem tud szeretni, a távolságnak nincsen intimitása, a távolságnak lehet hatalma, de személyessége nagyon kevés.
– osztotta meg gondolatait a kitüntetett. Hozzátette: szokták mondani, hogy a magyar irodalom folyóirat irodalom, folyóirat kultúra. Ez a hetvenes-nyolcvanas évekre volt igazán jellemző és a kilencvenes évektől jött a könyv, mint irodalmi objektum és próbálta elfoglalni a folyóirat szerepét, helyét. De valahogy nem tudta, mert megmaradtak az irodalmi folyóiratok és megmaradt a Székelyföld is.
„Az embernek vannak nagy találmányai: tűz, kerék, okostelefon. De a legnagyobb találmánya mégiscsak a vers.
– fogalmazott Darvasi László.
A kezdő tehetségeknek járó Szabó Gyula Emékdíjat a folyóirat a homoródalmási önkormányzattal és a homoródalmási unitárius közösséggel karöltve adományozta Szabó-Biró Brigittának. Sándor Krisztina a homoródalmási önkormányzat részéről kiemelte, hogy Szabó Gyuláról a Homoródalmáson élő fiatalok egyre kevesebbet tudnak és az általa a székely falu világáról írottak is egyre távolabb esnek a ma felnövő almási gyerekektől is.
– mondta el a méltatásban Sándor Krisztina.
Fekete Vince a díjazottról elmondta, hogy a Csíkkarcfalván dolgozó magyar szakos tanárnő, aki épp az első kötetén dolgozik – amelynek hősei falusi emberek –, és amiből már részleteket közöltek a Székelyföld hasábjain. Ezt követően ismét egy saját humoros szöveget olvasott fel – Brigitta egyik hőséhez kapcsolódva.
Szabó-Biró Brigitta köszönetét fejezte ki, hogy méltónak találták a kitüntetésre, és elmesélte, hogy milyen megerősítésekben volt része ahhoz, hogy folytassa az írást. Ilyen megerősítés számára a most kapott díj is.
Az ünnepség végén Zsidó Ferenc megköszönte az esemény főtámogatójának, a Méhes György Alapítványnak, a Communitas Alapítványnak és Kovács Ferencnek a támogatást, valamint az olvasóknak, hogy kitartanak a kulturális folyóirat mellett.