Egy-egy ilyen bírósági eljárás több év alatt zárul le, jelen esetben is három-négy éves perekről van szó. Ilyen per volt az, amikor Dan Tanasă egyesületének, az ADEC-nek a sepsiszentgyörgyi parkolóautomatákkal akadt problémája, mert ezeken a magyar és angol szöveg egy szinten szerepel a románnal, és
Tanasă szerint a románnak mindenképpen a többi fölött kellene lennie.
A 2019-ben indult perben első fokon veszített Sepsiszentgyörgy polgármestere, de fellebbezett, és másodfokon belépett a perbe a Székely Figyelő is. A jogerős ítélet idén novemberben született meg a Bukaresti Ítélőtáblán, kimondva: nincs igaza az ADEC-nek, hiszen
nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy ilyen feliratoknál milyen kell legyen a sorrend.
Az ADEC által említett jogszabály csakis a középületek névtábláira és a településjelző táblákra vonatkozik, más feliratokra nem. Árus szerint
a mostani ítélet hivatkozási alap lehet más hasonló perekben.
És mivel számos más ügyben ezzel ellentétes döntések születtek, kérni fogják a Legfelsőbb Bíróságot, hogy adjon ki egy kötelező érvényű döntést, hogyan kell eljárni ilyen esetekben.
Most zárult le az a jogi folyamat is, amelyet 2020-ban azért indított a Székely Figyelő Alapítvány, mert a belügyminisztérium a járvány idején nem tette lehetővé, hogy a lakhely elhagyásához szükséges nyilatkozatot magyar nyelven is ki lehessen állítani.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács ebben az ügyben is megállapította, hogy a minisztérium diszkriminált, ellenben az bírósághoz fordult és nyert is. Azonban a Legfelső Ítélő- és Semmitőszék kimondta, hogy
a rendőrség és a csendőrség megyei parancsnokságai közintézmények, tehát érvényesek rájuk a Közigazgatási Törvénykönyv vonatkozó előírásai.
Árus szerint ez azért lényeges, mert eddig, amikor szóba került, hogy a rendőrség és csendőrség megyei, illetve helyi parancsnokságai kötelesek-e használni a magyar nyelvet ott, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20 százalékot, az elutasító válasz alapja mindig az volt, hogy azok se nem helyi, se nem dekoncentrált közintézmények, hanem egy központi struktúrához (az országos rendőr-, illetve csendőrparancsnoksághoz) tartoznak, esetükben tehát nem érvényesek a Közigazgatási Törvénykönyvnek a nyelvi jogokra vonatkozó előírásai. A mostani ítélet mást mond, vagyis azt, hogy
ezekre az intézményekre is érvényesek a Közigazgatási Törvénykönyv vonatkozó előírásai.
Ez pedig „hivatkozási alapot jelent mostantól minden olyan esetben, amikor bárki vitatná a rendőrség és/vagy csendőrség helyi vagy megyei egységeinek a státusát, illetve ha ez a kérdés egy perben merül fel, akkor a bírónak az ítélet meghozatala során ezt tényként kell figyelembe vennie. Következésképpen
mert mint köztudott, minden jog annyit ér, amennyit használnak belőle” – fogalmazott Árus Zsolt.