„Eljött hozzánk a nemzet múzeuma – ez mindenképpen léptékváltást jelent számunkra” – fogalmazott köszöntőbeszédében a vándorkiállításnak otthont adó Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Miklós Zoltán.
Az elmúlt 13 esztendőben 23 olyan kiállítás volt a székelyudvarhelyi múzeumban, amelyeket budapesti múzeumokból hoztak el vándorkiállításként,
elevenítette fel, hozzáfűzve, hogy nem kívánja sorrendbe állítani azokat, de úgy érzi, hogy ezúttal új szintre léptek.
A kisvárosi, kis léptékű múzeumoknak jövőképet ad az, hogy lehetőségük van ilyen anyaországi partnerekkel együttműködni, és ez a szimbolikus megerősítés egy nagyon fontos üzenet – mondta, köszönetét fejezve ki a magyar kormánynak a támogatásért, L. Simon Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának és munkatársainak, a Magyar Pálos Rendnek, a műtárgyakat kölcsönző intézményeknek, a székelyföldi múzeumok vezetőinek, a kurátoroknak, a Székelyudvarhely önkormányzatának, a Kis Szent Teréz Plébániának, továbbá saját kollégáinak és a helyi támogatóknak is.
Ölvedi Zsolt, Székelyudvarhely alpolgármestere elismerően mondott köszönetet a múzeum igazgatójának, hogy kapcsolataik révén egy újabb egyedi gyűjteményt mutathatnak be a székelyudvarhelyieknek, továbbá azért is, hogy rendtörténeti, egyházi jellegű kiállításról lévén szó, Isten házában tartják az ünnepélyes megnyitót.
A pálos rend megalapítását és viszontagságos történetét elevenítette fel beszédében Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja. A szerzetesrendet a tizenharmadik századi megalapítása óta három nagy csapás is érte – a török betörés, II. József császár uralkodása, valamint a kommunizmus idején –, de mindhármat átvészelték.
Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy
nem jámbor, gyámoltalan szerzetesekről van szó, hiszen amikor kellett, komoly vitézi virtusról tettek tanúbizonyságot, a török betörés idején is szembeszálltak az ellenséggel, „és ebből a szívós túlélési erőből nem lehet nem levonni bizonyos bátorító példát mindannyiunk számára, közösségként és egyénként is.”
„Ilyen erőt adót példákra és tanulságokra ma rendkívüli szükségünk van. (…) Nekünk, mai európaiaknak azzal a felismeréssel kell szembesülnünk, hogy – Robert Schuman sokat idézett szavaival – a huszonegyedik században »Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz« többé. Ebben a világban, ebben az összefüggésben egy magyar keresztény rend szívós életereje, megtartó hite erőt adó példát és biztatást jelenthet” – fogalmazott Beke Mihály András.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója múlt heti, Szentföldön tett zarándoklatát idézte fel a kiállításmegnyitón. Izraeli látogatása Jézus útjának a nyomon követéséről szólt, de a magyar vonatkozású emlékeket is megtekintette.
Ez a történet a Tábor-hegyen fonódott össze a pálos rend históriájával, „hiszen a történeti hagyomány szerint a viszonylag fiatal pálos rendünk tagjai éppen II. András királyunkkal mentek a Szentföldre, és a szentföldi jelenlétünknek köszönhetően a Tábor-hegyen templomot emeltek.”
– mondta a pálosok által egykor épített templomnak a régészeti nyomaival kapcsolatban.
„Itt, Székelyudvarhelyen olyan kiállítást láthatunk, ahol az ember úgy érzi, hogy nem is a pálos rend történeti emlékeinek a tárgyai, régészeti leletek, dokumentumok, kegytárgyak között sétálunk, hanem belépünk egy valóságos, lelket építő, lelket emelő szakrális térbe, amiért nagyon hálás vagyok az itteni munkatársaknak, hogy ilyen csodát varázsoltak nekünk” – fogalmazott a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. L. Simon László elmondta, egyre erősebb az együttműködésük a székelyföldi múzeumokkal, ezáltal is egyértelművé szeretnék tenni mindenki számára, „hogy egy nemzeti közösségnek, egy nyelvi, kulturális, szellemi és lelki közösségnek vagyunk a tagjai”. Köszönetét fejezte ki ugyanakkor a magyar kormánynak, amely a Bethlen Gábor Alapon keresztül jelentős támogatást biztosított a vándorkiállítás létrehozásához. Megköszönte ugyanakkor kollégái munkáját is.
A Magyar Pálos Rend képviseletében Bátor Botond hargitafürdői plébános mondott beszédet az ünnepélyes kiállításmegnyitón. Számára az volt a legmegragadóbb, amikor 1990-ben belépett a szerzetesrendbe, hogy tudta, mennyi mindenen mentek keresztül a rend tagjai.
„Egy nagyon nehéz időszakban, a kommunizmus időszakában kellett nekik ezt a hivatást vállalni, és bizony nem volt ez egyszerű. (…) Ebből az időszakból is láthatunk emlékeket ezen a kiállításon. És ami nekem annyira megragadó volt, hogy minden nehézség ellenére mennyire normális emberekkel találkoztam ezekben az idős pálosokban, ami csak arra ösztönzött, hogy legalább egy kicsi százalékban én magam is ezt az utat járjam. Mert ők maguk mondták el: nem az a fontos, hogy jó szerzetes, jó pap legyél, hanem normális ember legyél, akit Jézus Krisztus szeret, és akit nagyon szeretsz te is.” Ez azért nagyon fontos – folytatta – mert ez a fajta normalitás mutatkozik meg nagyon sokszor a történelem folyamán a pálos rend életében.
„Egészen sajátos jelleggel éppen annak a kornak megfelelően mutatkozott meg ez az emberséges szerzetesi élet a pálosok életében, ahogy az a kor, időszak tőlük követelte.
Majd a jelenbe is belekóstolhatunk, abba, hogy a pálos szerzetesek hogyan és miképpen szeretnék ezt az emberséges hivatást, Jézus Krisztusról ilyen formán tanúságot téve megélni” – mondta Bátor Botond.
Az ünnepélyes kiállításmegnyitón közreműködött Petrás Mária csángó népdalénekes és a Lux Aurumque Kamarakórus. A Pálosok című kiállítás május 31-ig tekinthető meg a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban.