Márk Gergely 1923. október 27-én született a mára már Szászrégenbe beolvadt Magyarrégenben. Kertészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte 1937-ben, majd – miután Észak-Erdély felszabadulása után az anyaországba költözött – Baján és Budapesten folytatta, 1946-ban fejezte be, illetve 1950-ben az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kara diplomáját is megszerezte. Időközben, 1944-ben behívót kapott,
Dániában angol hadifogságba esett, ahonnan sikerült megszöknie, 1945 karácsonyára ért haza.
Nyugállományba vonulásáig a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott, ahol a Magyarországon föllelhető rózsafajták összegyűjtését és a magyar rózsagyűjtemény, a Rozárium létrehozását kapta feladatként.
Mintegy 600 fajtát nemesített, ezek közül 190 kapott állami elismerést.
Rózsáit híres magyar emberekről és a történelmi Magyarország településeiről nevezte el. Négy könyvet adott ki, egynek – felesége mellett – társszerzője. Számos alkalommal részesítették hazai és nemzetközi elismerésben, ám arra
az aranyéremre volt a legbüszkébb, amit a 2000-ben, Rómában megrendezett rózsakiállítás és -verseny futó- és parkrózsa kategóriájában kapott az Árpád-házi Szent Erzsébetért.
Nyugdíjba vonulása (1981) után a saját kertjében folytatta a növénynemesítést, 2010-ben adták át a lipótvárosi Szent István parkban Budapest legnagyobb, egybefüggő felületű, Márk Gergely 240 fajtáját felsorakoztató rózsaültetvényét. Két évvel később, 2012. november 28-án hunyt el, családja folytatja a rózsanemesítést.
Visszatérve a gyökereihez, Márk Gergely annak az egerpataki Márk Péternek a leszármazottja, akit 1591-ben emelt a lófők közül nemesi rangra Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem. Az oklevelet 421 éven át „családi körben” őrizték az egymás után következő nemzedékek, majd 2012-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozták, egyik címerüket dr. Márk Mihály alkotta 1922-ben, a másikat Keöpeczi Sebestyén József 1932-ben.
A családfa mostanra 13 nemzedékből több mint 860 nevet tartalmaz, több mint 1300 Márkot tartanak nyilván, a 2011-es „világtalálkozójukon” 103-an jelentek meg Barátoson, több országból.
Merthogy 2011 óta a Márkok világtalálkozókat is tartanak! A Székelyudvarhelyen élő Ambrusné Egerpataki Márk Zsuzsanna Emese szervezőtől megtudtuk, Márk Gergely családfája a nemességet szerző Péter legnagyobb fiáig, Mátéig vezethető vissza.
„A Máté ágánál volt több mint két évszázadon át a nemeslevél, ő örökölte a legtöbb vagyont is. Az anyagi biztonság megengedte a fiatalok tanítását, sok magas rangú katonatiszt, udvari kancellár, pénzügyi biztos és jogász származott a családból.
Ezen az ágon többnyire lányok születtek, kevesen viselik már a Márk nevet, a családfájukon 168 személy neve szerepel” – mondta.
Maga az adatközlőnk a legkisebb fiútól, Mihálytól származik. Egerpatakon éltek ők is egészen addig, míg egyik ősük 1721-ben be nem házasodott Barátosra.
„Itt aztán elkezdődhetett a gyarapodás – meséli Márk Zsuzsanna. – Érdekes tény, hogy gyakori volt a családonként hét-nyolc gyermek, illetve a sok fiú. A második generációhoz tartozó Ferencnek születtek Dániel (1786) és Gáspár (1789) fiai, akiknek a leszármazottai a ma élő barátosi és székelyudvarhelyi Márk családok. Ezen az ágon a földet, erdőt tisztelő gazdálkodó és iparos szakmát tanuló emberek nem hagyták el a szülőföldjüket. Ezt bizonyítja, hogy ma is 35, ezen névre hallgató család él a faluban.”
Csíkszéki olvasóink kedvéért jegyezzük meg érdekes adalékként, hogy Márk Zsuzsanna a Csíkszenttamás faluból származó Márk családokat is rokoni ágként tartja számon. „Elődökre, helységre, származásukra vonatkozó írásos dokumentumokat még nem találtunk, de kutatásaink arra engednek következtetni, hogy már az 1600-as évek kezdetétől, de főleg Báthori Gábor idejében és utána
több család menekülhetett a Csíki-havasokba, ahonnan többé már nem tértek vissza Háromszékre.
Nekik is megvan a családfájuk, amely 1719-től napjainkig tartalmazza a leszármazottak nevét. Ősük Márk János, aki nagy kiterjedésű földekkel rendelkezett, és népes, ma is jó körülmények közepette élő nemzetséget hagyott maga után. Szülőfalujukban 25 Márk család él, és annál több Csíkszeredában.”