A beszélgetésen jelen volt Vincze Lóránt európai parlamenti képviselő, Mihai Fedorca, a brassói Transilvania Egyetem erdészeti karának oktatója, Benedek Barna, a Pro Silva Vadászegyesület elnöke, valamint Gheorghe Neagu, a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Hivatal igazgatója. Bevezetésként a beszélgetés moderátoraként Sárkány Árpád, a Vadgazdálkodók Szövetségének országos elnöke, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi tanács alelnöke nyújtott rövid helyzetképet a medvehelyzetről.
Hét éve – azaz 2014 óta nincs az országban kilövési kvóta, azaz állományszabályozás, ezért oda fajult a helyzet, hogy
a túlszaporodott állomány azon részét, mely kiszorul élőhelyéről, az emberek tartják el, eközben pedig a mezőgazdaságból, turizmusból, méhészkedésből élők súlyos veszteségeket szenvednek, de egyre kevesebb a pásztorkodást választó ember is.
„Rákényszerültünk, hogy lemondjunk a túrázásról, sátorozásról, iskolai kirándulásokról, biciklitúrákról” – sorolta Sárkány Árpád a medveprobléma összetevőit. Meglátása szerint az eddigi megoldási javaslatokból pedig mindig hiányzott az ember, holott az alkotmányba bele van foglalva, hogy az állam megvédi polgárai életét és javait.
Vincze Lóránt szót ejtett az Európai Unió nyilvánvalóan elavult – harminc éve írásba foglalt – élőhely-irányelvéről, amely rögzítette a medve védett állat státusát.
Az Európai Bizottság ki kellene mondja, hogy ez a nagyvad már nem veszélyeztetett faj, de az Európai Parlament nagyragadozók munkacsoportjának (a vadászatot is magába foglaló) megoldási javaslataira nagyon amatőr megközelítéssel ezt a választ kapták a bizottságtól, hogy „nagy a turisztikai haszna, ha a medve ily közel él az emberhez.”
Vincze kitért, hogy más európai államok (Finn-, Svéd- és Észtország) állományszabályozó intézkedéseire, melyek átlagosan a medvepopuláció 10 százalékának a kilövését jelentik.
Az európai parlamenti képviselő a többiekkel egyetértésben azt nehezményezte, hogy a román kormány politikusaiból, illetve a jelenlegi környezetvédelmi miniszterből hiányzik a bátorság, a felelősségvállalás. Sárkány Árpád ezt azzal egészítette ki, hogy
a minisztérium nem hisz a közbeszerzési eljárással saját maga által kiválasztott szakértői csoportnak sem, melynek tanulmányára alapozta Tánczos Barna a kilövési kvóta bevezetését előíró rendeletét.
Ezt a csoportot képviselte a jelenlevő Mihai Fedorca tanár. Mint elmondta, a tanulmányból kitűnik, hogy az országban kétszázzal megnőtt azon vadászterületek száma, ahol medvék élnek, valamint hogy az emberekkel többnyire a bocsos nőstények és a fiatalkorú egyedek kerülnek konfliktusba. A domináns hímek ugyanis 10-15 ezer hektár területet a sajátjukként védenek, így a sokkal kevesebb területet (500 hektárt) használó nőstényeket kiszorítják az erdőkből. Az urbanizálódó állatok áthelyezése ugyanakkor nem eredményes.
Ezt támasztotta alá számokkal is Gheorghe Neagu. A vadgazdák becslései alapján a megye jelenlegi állománya 2183 egyed, míg 2014-ben ez a szám 1200 volt.
Az okozott károkat 2023 első félévében már 100 iratcsomó bizonyítja (100 eset), míg a feldolgozott akták alapján kifizetett kártérítés összege 210 ezer lejre rúg.
Nem Benedek Barna tiszte az, hogy a Román Akadémia szóban forgó, a Természeti Értékeket (szó szerinti fordításban „műemlékeket”) Védő Bizottsága körmére nézzen és amint kiderült:
ez a bizottság 2014-ben tett fel utoljára tevékenységi jelentést, valamint sejthető, hogy szponzorizációkkal vagy más módon véleménynyilvánítását befolyásolták.
Az akadémiai bbizottság véleménye egyébként is konzultatív jellegű, nem kötelezi semmire a minisztert. Tánczos rendeletének elgáncsolása és az, „hogy a létező törvényeknek sem lehet érvényt szerezni a háttéralkuk miatt, az államiság csődje”, mondta ki Benedek Barna.
Hogy mi lehet a következő lépés? Beperelhetik a minisztériumot, lebegtette meg Benedek Barna, de egyelőre a beszélgetés résztvevői azt remélik, hogy
a civil egyesületek nyomása ellenére mégis összeszedi magát a környezetvédelmi miniszter és alkalmazzák a rendeletet.