Egyéb kategória

Kettős hasznú árvízvédelmi munkálatok Székelyudvarhelyen

Sok székelyudvarhelyinek szemet szúrt nyár elején a Nagy–Küküllő medrében zajló munkálat, többen egyenesen azt gondolták, a folyó partján sétány épül. Ezt azonban akkor cáfolta lapunknak Zörgő Noémi, a polgármesteri hivatal szóvivője, hangsúlyozva, hogy a folyómeder a Maros Vízügyi Igazgatóság ügykezelésébe tartozik, intézményük ugyanakkor azt a tájékoztatást kapta, hogy előre betervezett mederszabályozásról van szó. Ezt erősítette meg Călin Fokt, a vízügyi igazgatóság szóvivője is, majd hozzátette, nem kaptak semmilyen felkérést sétány kialakítására.

Milyen munka zajlott?

A vízügyi igazgatóság célja gyakorlatilag az volt, hogy a vízelvezetési viszonyok javításával, a parterózió és a meder süllyedésének meggátolásával

csökkentsék az árvízveszélyt.

A munkálatok részeként kövekkel erősítették meg a partot, feltöltötték a beomlott részeket, valamint eltávolították a víz útját akadályozó fákat és cserjéket a mederből. Mindezt a Vásártér és a Tamási Áron utcai hidak, majd a Nicolae Bălcescu utcában (terelőút) lévő vasúti és autósforgalmi hidak között tették meg.

Ovidiu Ianculescu, a Maros Vízügyi Igazgatóság vezetője lapunknak elmondta, folyamatosan emberhiánnyal küszködik az intézményük, így az utóbbi években bizonyos helyszíneken nemigen volt lehetőségük a folyópartok rendbetételére. Ezt pótolták a nyáron Székelyudvarhelyen, ahol mostanra jó szakembergárda állt össze; az igazgató egyébként kifejezetten a helyi igazgatójuk érdemének tudja be a megvalósítást. Megerősítette,

mostanra befejeződött az idénre betervezett székelyudvarhelyi projektjük,

munkagépeikkel Segesvárra vonultak át, ahol hasonló munkálatokat folytatnak.

Azt is megtudtuk tőle, hogy a közel 300 ezer lej értékű megvalósítást saját munkatársaikkal és munkagépeikkel végezték – azaz nem támaszkodtak külső segítségre.

Sétálnak, de nem sétány

Egyre gyakrabban látni embereket a Nagy-Küküllő partján, ahol korábban a munkálatok zajlottak, itt ugyanis egy kisebb földutat is kialakított a vízügyi igazgatóság, amelyet fűmaggal vetettek be. Egyesek házi kedvenceiket sétáltatják, mások gyerekeikkel, unokáikkal csodálják meg a folyót a helyszínen.

Ovidiu Ianculescu rámutatott, valójában nem egy sétálóút létrehozása volt a céljuk, hanem azt szerették volna elérni, hogy gépeikkel egyszerűbben megközelíthessék a folyópartot, ami elengedhetetlen az éves karbantartási munkálatok elvégzéséhez. Tudni kell ugyanis, hogy az előírások szerint

a növényzet és bokrok mérete nem haladhatja meg a tíz centimétert a mederben.

Az igazgató ettől függetlenül örül, ha a munkálatokkal sikerült valamivel közelebb hozni a folyót az emberekhez. Egyébként hasonló tapasztalataik vannak a Nagy-Küküllő segesvári szakaszán elvégzett munkálatokat követően is. Úgy gondolja, még szívesebben látogatnák a partot a lakók, ha ott padok és szemeteskukák lennének elhelyezve.