Hová fordulhatnak a diákok, ha úgy érzik az iskolában elszenvedői valamilyen bántalmazásnak, legyen az szexuális visszaélés, vagy a bullying egyéb formája – többek között erről kérdeztük Szabó Irén Ottiliát, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ vezetőjét.
– sorolta az intézményvezető. Hozzátette, az országos gyermekvédelem 119-es segélyhívó számát is lehet tárcsázni, ezen a számon is lehet anonim módon (névtelenül) jelezni a bajt.
Mindemellett a tanügyminisztérium szeptemberben közzétett 6235-ös számú rendeletének értelmében a tanintézetek belső rendszabályzatának tartalmaznia kell egy olyan módszert, amely lehetővé teszi az erőszakos esetek bejelentését, akár névtelenül is.
Az iskoláknak tehát kötelező létrehozni egy olyan eszközt, amelyen keresztül bizalmasan lehet jelezni a különböző bántalmazásokat, vagy annak gyanúját.
„Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy amennyiben a pedagógusok szereznek tudomást ilyen esetről, elsőként az tanintézmény vezetőségéhez kell fordulniuk. Esettől függően pedig az intézmény fordulhat a hatóságokhoz, akár gyámhatósági hivatalhoz, gyermekvédelemhez, és/vagy rendőrséghez, hogy kivizsgálják az adott ügyet” – magyarázta.
Megkérdeztük azt is, hogy mi számíthat határátlépésnek a tanár-diák viszonyban, melyek azok a jelek, cselekedetek, amikor már ajánlott segítséget kérnie a diáknak egy felnőttől. Szabó Irén elmondta:
eleve abból kell kiindulni, hogy a tanár-diák viszony egy aszimmetrikus viszony, azaz a tanárnak a helyzetéből adódóan hatalma van a diák fölött egészen a 12. osztály végéig.
„Pedagógusként ezt kell szem előtt tartani. Ugyanakkor ismernie kell a serdülőkori sajátosságokat is, hiszen általában ezek az esetek annak a határán, vagy a pubertáskor határától kezdődhetnek. Semmilyen érintés, ölelés, az intim szférába való belépés nem javasolt, annál is inkább, mert a serdülőkorban ez eleve érzékenyen érinti a gyerekeket. A tanárok lehetőleg kizárólag a tantárgyuk tartalmi jegyeiről beszélgessenek. Nyilván ez
Viszont a gyermek érzelmi életébe ne avatkozzon bele a tanár, tehát nem kell megoldania a diáknak az érzelmi problémáit, legyen szó szerelmi problémáról, családi konfliktusokról, vagy egyébről.
– húzta alá Szabó Irén Ottilia. Hozzátette, hogy a diákok ösztönösen ahhoz fordulnak, akikben megbíznak és közvetlenebbnek látják, viszont a tanárnak ismernie kell a határokat. Például válaszolhat úgy egy diáknak, hogy „ez egy nagyon fontos dolog, ami a te életedben történik, és azt gondolom, hogy ezt meg kellene beszéld a szüleiddel, egy szakemberrel, vagy más kompetens személlyel”, ezt így lehet kezelni.
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen horderejű botrányt, mint amilyen nemrégiben tört ki egy csíkszeredai történelemtanár körül, hogyan tudnak kezelni az iskolai tanácsadók, az intézményvezető azt válaszolta, hogy
az iskolai tanácsadók majdhogynem napi gyakorisággal szembesülnek krízishelyzetekkel.
A bullying mindenféle formájától kezdve a drogtéma, az öngyilkossági kísérletek, a gyász és a veszteségek feldolgozásán át a különböző abúzusokig – sorolta a központ vezetője. Hozzátette, egy ilyen esetből botrány lett egy újságcikknek köszönhetően, de hasonló esetekkel naponta szembesülnek. Az iskolai tanácsadók tudják, hogy mi fér bele a hatáskörükbe, mi a feladatuk, a szakmai eljárásoknak megfelelően kezelik a helyzeteket. Arra is rákérdeztünk, hogy mi az álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy az egyik iskolai tanácsadó neve is szerepelt a nemrégiben nagy port kavaró újságcikkben.
– mondta igazgató. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy amennyiben a diákokban kérdések merülnek fel az esettel kapcsolatban, a pedagógusok ne zárkózzanak el, hanem biztosítsanak teret arra, hogy a diákok elmondhassák érzéseiket, gondolataikat. Ilyenkor fontos az objektív tájékoztatás.