Az elmúlt években gyakran okozott problémákat a vándorméhészek számára a szeszélyes tavaszi időjárás – ami leginkább az akácméztermésre volt negatív hatással –, és ez idén sem történt másként.
A vándorméhészek által az akácvirágzás idején látogatott három térség közül kettőben gyenge volt a hordás idén, az átlagon már csak a harmadik terület javíthat.
Az erős áprilisi lehűlés a vándorméhészek által első akácnak nevezett, Duna menti déli térségben, illetve a Kárpátok déli lejtőin elterülő, második akácnak hívott területeken is keresztülhúzta a méhészek számításait. Most a harmadik akácon, azaz Erdélyben, a Medgyes és Szeben környéki akácos vidékeken legeltetik méheiket, ott már eredményesebb a hordás, így van még remény az idei akácmézre – tudtuk meg Adám Józseftől, az Udvarhelyszéki Mézlovagrend és Örösi Méhészek Egyesületének elnökétől, aki szintén ott legelteti méheit.
„Az első és második akácon nem nagyon emelkedett a mérleg nyelve.
Nincs nektárképződés ilyen hőmérsékleten, kiváltképp az akác esetében. Az akácnál az volna jó, ha éjjel 14-15 fok, nappal pedig 25 fok lenne. De az első akácon valamikor április 10-e körül kinyíltak a virágok és ez 2-3 hetet tartott, mert a hideg konzerválta a virágokat, és se fejlődni, se mézelni nem tudtak a hidegek végett” – magyarázta a szakember. Az is probléma volt idén – folytatta Ádám József –, hogy a szeszélyes időjárás időben is megzavarta az akácvirágzást, azaz részben egyszerre virágzott az első és második akác.
A harmadik akác már biztatóbb – most Medgyesen vannak, és ott már az éjszakák is melegebbek, 9–10 fokos hőmérsékleteket mérnek, így a hordás is jobb, mint az első két térségben.
Ami elveszett, azt ugyan már nem lehet pótolni, de hátha egy közepes átlagot ki tudnak hozni a harmadik akácon
– bizakodik a méhészeti egyesület elnöke. Ez nagyjából két hét múlva derül ki, ugyanis addig tart az akácvirágzás. Ha nem lesz lehűlés, illetve szeles, esőt vagy jégesőt hozó időjárás, akkor a Medgyes környéki akácosok beválthatják a vándorméhészek reményeit.
Egyébként a hideg áprilisi időjárás miatt a repceföldekre sem ment el a vándorméhészek többsége. Az ugyanis a méhállományra nézve veszélyes:
a repcének erős az illata, így még a hidegben is kicsalja a kaptárból a méheket, amelyek így mind elpusztulhatnak.
„Ugyanakkor a repceméz is olyan »kelletlen« méz lett, és olyan árat ígérnek érte, hogy a méhészek elkezdtek számolni, hogy egyáltalán megéri-e küszködni érte. Ha belekerül a repce az akácba, akkor azt már nem lehet tiszta akácként értékesíteni, ez rontja az árát, így kicsit óvatosabbak lettek a méhészek a repcével” – sorolta a vándorméhészek repcével kapcsolatos aggályait Ádám József.