Mindmáig nem egyértelműen tisztázott a Somlyó név eredete

Természetesen maga a feladat sem egyszerű, bonyolultságát elég lehet egyetlen példával szemléltetni: míg Kniezsa István, a Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész 1943-ban még azt állapította meg, hogy

Szász Lőrinc gyergyócsomafalvi születésű nyelvtudományi és szótáríró szerint

elsősorban pataknévként használták a Somlyót, és 1971-ben ezt számos székelyföldi példával támasztotta alá.

Másik jeles nyelvészünk, a 2022 februárjában, 92 éves korában elhunyt Murádin László is azzal kezdte egyik dolgozatát (Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1996/2), hogy

Persze, ez a helynév még sok helyen előfordul a Kárpát-medencében (csak hegynévként legalább tizennégyet, településnévként legalább tizenhatot ismerünk belőle), de lehet, nem véletlenül éppen ott, ahol.

Gondoljunk csak bele: mindjárt Csíksomlyó szomszédságában találjuk az egyházilag valamikor hozzá tartozó Csíktaploca falut (ma Csíkszereda része), a magyarországi, remek juhfarkjáról is közismert Somló-hegytől pedig légvonalban alig több mint húsz kilométerre Tapolca települést!

Az általánosan elfogadott nézet szerint ez szláv eredetű szó, és meleg vizű forrást jelent, amiből van elég a Balaton környékén, és a csíktaplocai asszonyok még fél évszázada is egy olyan forrás vízében tisztálták a mosott ruhát, amely télen sem fagyott be soha.

Igaz, olvastunk már olyat is, hogy a Tapolca magyar eredetű, és magas pontot jelentene.

Tovább fűzve a gondolatébresztőnek szánt morfondírozást: a Somló- hegytől nem messze esik a tihanyi apátság, amelynek az első magyar nyelvemléket is magába foglaló, 1055-ös alapítólevelében Daczó Árpád ferences szerzetes, azaz Lukács atya (1921–2018) kiolvasni vélte a Babba helynevet („Ad Babu Humca”), amit természetesen

a csíki Kis–Somlyó-hegy mögül minden pünkösd hajnalán Napba öltözve előbúvó Boldogasszonnyal, azaz Babba Máriával hozott összefüggésbe.

De térjünk vissza Murádin tanulmányához, ahol számba veszi a somlyó név jó néhány értelmezését is. Így például megtudjuk, hogy P. Szathmáry Károly 1884-ben még úgy látta,

Ehhez teszi hozzá később a többek között Szilágy vármegye monográfiáját is megíró Petri Mór (1863–1945), hogy az „erdő” jelentésű szláv suma szóból ered. A szláv eredet mellett kardoskodik kezdetben – mások mellett – Melich János (1872–1963) nyelvész is, de ő később ezt feladta, és

a „som” szó származékának tartotta („elsősorban hegyet jelölő név…, amelyen szőlő terem”), míg mások a som és a jó (mint folyó) szavakat vélik felfedezni benne.

Kiss Lajos (1922–2003) szerint a somlyó „»megcsuszamló, suvadó oldalú hegy«, vagy – kevéssé valószínűen – »a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytető« lehetett.” Csakhogy a IV. Béla 1249. évi oklevelében szereplő, a Villányi-hegység legmagasabb pontját jelző Szársomlyó („montem… Saarsumlu”) nevét akkor

miként fejtenénk meg, tudva azt, hogy régi nyelvünkben a szár melléknév „tar, kopasz” értelemmel bírt? Miért nevezték volna tar kopasz hegynek, amikor a két jelzőnek ugyanaz a jelentése?

Kopár hegyet mond Széna Béla is (Őshazakeresés másképpen, 2011), de ő a mongol semteger (= kopár) és yolo (= hegy) szavakból fejti meg.

Maga Murádin László viszont Pais Dezső nyelvésszel (1886–1973) értett egyet, és

Somlyót a som jelentésű ótörök sum szó származékának (somos hely) tartotta.

Ezzel némileg összecseng dr. Zákonyi Ferenc megállapítása Somlói útikalauzában (1989):

Az akadémiai körökben kevésbé szalonképesnek tartott ősnyelvkutató, Tomory Zsuzsa (1930–2016) azonban már egészen más utakon járt: „Somlyó – miután már az 1200-as években is hagyományos istentiszteleti helynek számított – Szemere földanya tiszteletének szent helye volt. Erősíti e feltevést az 1333-ban Sumbov-nak, 1334-ben Sumlov-nak írt neve…

– írta. És máris ott tartanánk a feltételezett magyar ősvallásnál, amelyből – Daczó Árpád szerint – Babba Máriát, mint Boldogasszonyt, akinek tisztelete manapság egészen egyedi módon nyilvánul meg a csíksomlyói búcsúban, „átmentettük” a Szent István utáni katolikus vallásba.

Aztán olyan vélekedéseket is olvasni, miszerint – szanszkrit analógiákból kiindulva –

Somlyó nevét piros almaként, oroszlánként, netán oroszlánnal harcolóként kellene értelmezni,

de ezektől most enyhe mosoly kíséretében eltekintünk, és ezúttal a Somlyó és Magura nevek közti kapcsolatot sem boncolgatjuk, amire szintén több kutató utal. Talán egy másik alkalommal…

A különféle hipotézisek koránt sem teljes igényű számba vételével azt szerettük volna érzékeltetni, hogy az Orbán Balázs-i feladat még nincs minden kétséget kizáróan letudva, ráadásul Csíksomlyónak nemcsak a néveredetében nem tudtak zöldágra vergődni a kutatók, hanem a hozzá kapcsolódó megannyi kérdésben sem:

• Miért és mitől vált a székelység legfontosabb kultikus helyévé?
• Mióta élnek itt szerzetesek, mióta tölti be a spirituális központ szerepét?
• Mióta búcsújáróhely?
• Mikor épült itt először templom?
• Mikor épült a Salvator-kápolna (elődje), lehetett-e eredetileg Csíksomlyó spirituális központja, mire utalhatnak a szentély különleges kialakítású ablakai?
• Mit ábrázolnak a ferencesek kolostorában látható (naptár)kövek jelei?
• Hová nyúlnak vissza az itt sajátos formában megnyilvánuló Mária-tisztelet gyökerei?

Pedig lehet, hogy Csíksomlyó titkának megfejtése egyben valós múltunk megismerésének kulcsát is kínálná.