Visszajáró vendégként tartott előadást Propper Valéria Csíkszeredában: ezúttal A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig című előadássorozat 297. részének volt a meghívottja. A magyarországi irodalomtörténész szívesen tér vissza újra és újra a csíkszeredai „színpadra”, saját bevallása szerint itt mindig olyan lelki feltöltődést kap, ami biztatja őt a további kutatásokra.
A pénteki előadás témája október apropóján az aradi vértanúk életéről és haláláról szólt, kiemelten az október 6-án kivégzett tizenhárom mártír magánéletéről és kivégzéséről. „Hősök voltak, de egyben családapák, szerelmes férjek” – fogalmazott az előadó.
A 19. századi harag táplálta rémmesék
Mielőtt azonban rátért volna a hősökként ünnepelt vértanúkra, a szabadságharc utolsó napjairól mesélt, illetve néhány háttérinformációval helyezte kontextusba az elhangzottakat. Elhangzott például a Haynau táborszernagy halála körül keringő szóbeszéd is, miszerint habár hivatalosan agyvérzés végzett vele, valójában a boncasztalon halt meg.
Egy másik ilyen álhír is foglalkoztatta a kor emberét, eszerint a legenda szerint Haynau halála után lánya kérte a koporsójának felnyitását, amiben megfordulva, véres körmökkel találtak a tábornokra. Az előadó kiemelte, ezek természetesen nem igazak, csupán a 19. századi harag táplálta rémmesék.
Szerelmes vértanúk is voltak
Október 6-án tizenhárom szabadságharcos életét oltották ki ártatlanul. Négy vértanút golyó általi halálra ítéltek, kilencet pedig felakasztottak. Ami viszont kevésbé ismert, hogy személy szerint kik voltak az októberi mártírok, hogy a kivégzett katonák szívében érzékeny lélek lapult – ők a szerelmes vértanúk. Propper Valéria olyan nem közismert tényeket osztott meg az aradi vértanúkról, amelyek a családi életükbe engednek betekintést, így a szerelmeiknek írt utolsó levelekbe, illetve a gyermekeikkel való viszonyukba.
Lázár Vilmos például utolsó levelében arra biztatta kedvesét, hogy legyen erős, és utódainak adjon egy-egy emléket tőle. Dessewffy Arisztid is feleségéhez címezte utolsó leírt szavait, amiben úgy fogalmazott, hogy
Kiss Ernő kivégzésekor már özvegy volt, hiszen felesége lányuk szülésébe halt bele. Schweidel Józsefnek és hitvesének öt közös gyermekük született, legrégebben ők voltak a házasok a vértanúk között. Pöltenberg Ernő utolsó levelében arra kérte feleségét, hogy
ne gyászolja őt, menjen újra férjhez – felesége azonban élete végéig gyászolt.
Török Ignác némiképp kilóg a szerelmes vértanúk sorából, hiszen agglegény volt, hű kutyája azonban az akasztófáig kísérte őt. Lahner György és párja a sorstársaikhoz képest szerencsés helyzetben voltak, ugyanis felesége végig látogathatta őt a fogságban. Knézich Károly felesége azonban már sokkal inkább beleillik a vértanúk sorába, hiszen vele férje halálhíre végzett.
Nagysándor József menyasszonyával a harcok miatt nem tudott összeházasodni, kedveséről pedig egyetlen festmény maradt fenn, igen provokatívan fehér ruhában és fekete fátyolban ábrázolva. Leiningen-Westerburg Károly búcsúlevelében utódaira gondolva feleségének az alábbi sorokat fogalmazta meg:
Nem Török Ignác volt az egyetlen agglegény az októberben kivégzett harcosok között, hiszen Aulich Lajos is hitves és utód nélkül került az akasztófára.
Damjanich János története már inkább beivódott a köztudatba, az viszont talán kevésbé jutott el az emberekhez, hogy mérhetetlenül nyugodt ember volt, aki kivégzése előtt gyóntatópapját vigasztalta. Végül pedig Vécsey Károly vértanú történetét hallhatta a csíkszeredai közönség, aki búcsúlevelében bocsánatot kért feleségétől az okozott fájdalomért.