1990. március 19-én kezdődött el az, amit ma „fekete márciusként” emlegetünk: a Bolyai Farkas Elméleti Líceum kizárólagos magyar tannyelvűségét követelő tüntetésből etnikai összecsapás lett.
A zavargásoknak három magyar és két román áldozata volt, rengeteg sebesültje, így vakult meg fél szemére Sütő András is.
A felbujtókat azóta sem vonták felelősségre.
Erre az eseményre emlékezett csütörtök este az Ariel bábszínházban A temesvári szolidaritástól a marosvásárhelyi fekete márciusig című beszélgetésen Kincses Előd, aki Tőkés László ügyvédje volt, és az akkori Nemzeti Megmentési Front Tanácsának Maros megyei alelnöke, illetve Gabriel Andreescu (Bukarest) emberjogi aktivista, Florin Mihalcea publicista, a Temesvár Társaság elnöke, illetve maga Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Temesváron a református egyház előtt hangzott el először 1989-ben, hogy „Jos cu Ceaușescu”, azaz Le Ceaușescuval – emelte ki a rendezvényt moderáló H. Szabó Gyula közíró, mielőtt átadta volna a mikrofont Tőkés Lászlónak.
A temesvári eseményekben fontos szerepet játszott püspök kifejtette, három bűnügyi dosszié foglalkoztatja a hazai közvéleményt: a román forradalom, a bányászjárások és a „fekete márciusi” parasztjárások dossziéja. Ennek a három esetnek közös eleme, hogy mindháromnál mesterségesen elővezényelt szereplők, felbújtatott agresszív csoportok provokálták ki a véres eseményeket.
„Három és fél évtized távlatából nagy bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a gyilkos intervenció és a véres összecsapások egyazon forgatókönyv szerint zajlottak, az atrocitások és erőszakos cselekmények kitervelői és szervezői pedig ugyanazok voltak, a hírhedt »securitate« volt keretlegényei vagy a román kommunista mély állam és háttérhatalom” – mondta el Tőkés.
Azt is megállapította, hogy
noha emberellenes bűncselekmények helyszíne volt Marosvásárhely, melyek a demokratikus rendszerváltást kisiklatták, az ügy kivizsgálása és az igazságtétel azóta is várat magára.
Kiemelte, tartozunk a forradalom hőseinek, az utókornak a történelmi igazsággal és jóvátétellel, éppen ezért szorgalmazza a három esemény dossziéjának újranyitását, a titkosítások feloldását, és azt, hogy az állam hivatalosan ismerje el felelősségét a három eseményben.
Kincses Előd, az Iliescu-rezsim első politikai menekültje ugyanúgy köszöntötte a vásárhelyieket, mint 35 évvel ezelőtt március idusán, a különbség az volt, hogy akkor tele volt a főtér vásárhelyiekkel, most pedig alig volt pár tucat ember az Ariel bábszínházban. Kincses szerint az emberek valószínűleg el akarják felejteni a „fekete március” eseményeit, de az idős ügyvéd hangsúlyozta,
ha a múltunkat nem ismerjük meg korrektül, bármikor előfordulhatnak hasonló események.
Florin Mihalcea publicista arról beszélt, hogy az akkor létező Vatra Românească kulturális egyesület nem tűnt el, csak átalakult, és most megtaláljuk a Georgescu-szuverenistái között őket. „35 évvel ezelőtt a volt << securitate>> robbantotta ki a feszültségeket, de most is lehet látni, hogy vannak ilyen emberek, akik provokálnak a nyilvános eseményeken” – tette hozzá az író.
Gabriel Andreescu emberjogi aktivista a márciusi események kirobbanásának három fontos tétjét emelte ki: az akkori előkészített választások megnyerését, a volt titkosszolgálati tisztek funkciójukba való visszatérését és a vagyonszerzést. Kitért arra is, hogy a marosvásárhelyi események teljesen más, sokkal véresebb fordulatot is vehettek volna, amely során nem csak öt, hanem több száz ember veszti életét, ha a székelyudvarhelyi magyarok és a román bányászok találkoznak Marosvásárhelyen. Kincses Előd székelyudvarhelyi beszédének is köszönhető az, hogy ez nem történt meg – mondta Andreescu.
Venczi János roma származású marosvásárhelyi vállalkozó akkor húszéves volt, így ő is azok között a romák között volt, akik kivonultak a város főterére a magyaroknak segíteni. Nyolc marosvásárhelyi, Ady negyedbeli cigányt emelt ki Venczi János, akiket meghurcoltak, közülük ötöt el is ítéltek.
Azért segítettek, mert tudták, hogy ha a magyarokat térdre kényszerítik, akkor a magyar ajkú cigányokkal ugyanez fog történni
– mondta a marosvásárhelyi vállalkozó. Hozzátette, a magyar ajkú romák voltak azok, akik sokat veszítettek ebben az eseményben, mert a román ajkú cigányok félreálltak, így nem sikerült közös nevezőre jutni velük, hogy képviselőket juttassanak be ők is olyan helyekre, ahol szavazati lehetőséget kapnának.
De ha még egyszer megtörténne, akkor ugyanúgy ott lennének, mert ennek köszönhetően tudnak a gyerekeik is magyar nyelven tanulni ma – hangsúlyozta Venczi János.
A megemlékezés Kincses Réka Balkán bajnok című díjnyertes dokumentumfilmjének bemutatásával zárult.