Egyéb kategória

Ha Marosszentgyörgynek jár a roma hős, akkor Vásárhelynek is járna nyolc

Marosvásárhely „fekete márciusára” emlékezett pár tucat ember csütörtök este a marosvásárhelyi Ariel bábszínházban, ahol Kincses Előd, Tőkés László egykori ügyvédje, az akkori Nemzeti Megmentési Front Maros megyei alelnöke azt mondta, „ha a múltunkat nem ismerjük meg korrektül, akkor bármikor elkövethetünk hasonló hibákat”. Pont ezért úgy vélte, kénytelen kijavítani egy olyan legendát, amit Budapesten terjesztenek a marosvásárhelyi események kapcsán.

A budapesti Nyugati Pályaudvaron is látható az emléktábla, amelyen az áll, hogy Puczi Béla társaival megvédte a magyar tüntetőket a lincselni készülő tömegektől. Alatta a felirat: „Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!” Kincses Előd szerint viszont tudni kell, hogy 1990. március 20-án Puczi Béla be sem tette a lábát Marosvásárhelyre,

ő Marosszentgyörgyön állt szembe a támadókkal sokadmagával, és utána hat hónap szabálysértési börtönt kellett elszenvednie, ezután pedig kiment Magyarországra, itt hagyta a családját

– részletezte Kincses Előd. Hozzátette, „nem ő volt az a hős, aki bevezette a cigányokat a főtérre, a cigányok az Ady negyedből jöttek, kevés hidegvölgyi volt köztük”.

A három és fél évtizeddel ezelőtti tragikus történésekről szóló beszélgetésen Venczi János, roma származású marosvásárhelyi vállalkozó – aki akkor szintén az Ady negyedben lakott, és ő maga is a kint volt a tömegben – mesélt arról a csapatról, amely megérkezett 35 évvel ezelőtt a főtérre, segítséget nyújtani a magyaroknak. Mint kiemelte, Puczi Béla Marosszentgyörgyig valóban „megcsinálta” a dolgát, kiállt magáért, de

Marosvásárhelyen nyolc roma volt, akiket meghurcoltak, köztük ötöt el is ítéltek, és még tizenhat rendőrségi dosszié készült.

A vállalkozó úgy véli, ez a nyolc ember sokat számított, mert még kihoztak magukkal legalább százötven cigányt. Húszéves volt akkor Venczi János, a meghurcoltak pedig 25–35 év közöttiek voltak.

Miért vettek részt a romák ebben a véres eseményben?

Akkor már elindult a roma mozgalom, a Roma Demokratikus Szövetség Marosvásárhelyen, ezek az emberek pedig tagjai voltak – többek között Kalló Géza, Puczi-Kozák Ernő, Puczi-Kozák Géza, Calculea Gheorghe, Béla bácsi – sorolta a vállalkozó.

Amikor az első incidens történt, akkor leültünk, és megbeszéltük, hogy ha a magyarokat térdre kényszerítik, akkor velünk, magyar ajkú cigányokkal mi fog történni, hisz mi is kisebbségiek vagyunk”

– emlékezett vissza Venczi János a 35 évvel ezelőtti válaszra.

A vásárhelyi Ady negyedbeli cigányok jöttek ki oldalról a megyei tanács és a városi tanács épülete közül, ott próbáltak segíteni, amikor a hodákiak jöttek – tette hozzá.

A romák húzták a rövidebbet

A történések után a románok megvetették őket, a román ajkú cigányok pedig félreálltak a magyar ajkúaktól, így nem sikerült közös nevezőre jutni velük, hogy képviselőket juttassanak be ők is olyan helyekre, ahol szavazati lehetőséget kapnának.

Ki merem mondani a cigányok nevében, hogy ha ez még egyszer meg kéne történjen, akkor ott lennénk, és ugyanebben a hajóban utaznánk együtt. Mert a mi magyar ajkú gyerekeink is ennek köszönhetően ma egyetemre járnak, magyarul tudnak tanulni”

– hangsúlyozta a vállalkozó, akinek egyik gyereke orvos, másik gyógyszerész.

Azt azonban hozzátette, sokat veszítettek ezzel, és szeretné, ha észben tartaná a vásárhelyi magyarság és a vezetőség, hogy a roma közösségnek szüksége van arra, hogy jobban felzárkóztassák őket. Marosszentgyörgynek van egy hőse, de Vásárhelynek nincs nyolc hőse – zárta beszédét Venczi János csütörtök este az Ariel színház színpadán.