Annak a lánynak volt a legszebben feldíszített kapuja, akinek a legtöbb hódolója volt. A népszokás furfangja abban rejlett, hogy a lányoknak nem illett kimenni az udvarra kapudíszítés közben, csak messziről leshették meg a húsvéti zöldágakkal díszítő legényeket. Az ő jutalmuk pedig legtöbb helyen a hímes tojás, de néhol zsebkendőt is szokás volt adni, ma inkább pénzt vagy édességet kapnak cserébe a locsolók.
A városból falura költözött családok próbálnak részesei lenni ennek a ma is élő hagyománynak, noha már nem arról szól, hogy ki hány udvarlót tart számon, inkább arról, hogy tudatosan akarják életben tartani a kapudíszítés szokását. A dombok közé ékelt Székelybós lakosságának mintegy fele Marosvásárhelyről kiköltözött család, akik tudatosan döntöttek amellett, hogy ők is éltetni akarják a faluban kapudíszítés szokását.
Szervezett hagyományápolás
Lázok Klára és férje is itt él két lányával, akiket a falu bevont a kapudíszítés szokásába, amikor ide költöztek. Itt húsvét szombatjának estéjén raknak lombot a lányos ház kapujára. Egy idő után más, ide költözött családok is bekapcsolódtak a szervezett hagyományápolásba.
„Amikor ide költöztünk, látszott, hogy ez élő hagyomány, mert
A környező falvakról, például Backamadarasról is jöttek át fiúk kaput díszíteni ismerőseiknek, komolyan vették a szokást” – meséli Lázok Klára, aki egy idő után úgy érezte, a faluban lankadt ez a szokás, egyre kevesebb az ág a kapukon. Innen jött az ötletük, hogy a beköltözöttek maguk is bekapcsolódjanak az ápolásába.
Megszervezték, hogy minden kislány kapjon ágat, de nem aszerint, hogy kinek ki a kiválasztottja, mint annak idején, csak a szokást elevenítették fel. „Az is szokás, hogy pénzzel illik jutalmazni a lány kapuját kidíszítő fiút, de inkább csokival ajándékoztuk meg a locsolókat” – magyarázta Lázok Klára.
Tojás helyett zsebkendő
A Mezőcsáváshoz tartozó Galambodon élő Zólyomi Mónika családjával már jó pár éve, bár „falu szélére költözött városiaknak” tartja magukat, de ők is bekapcsolódnak a falu húsvéti életébe. Amíg lányuk kicsi volt, a falubeli fiúk tettek fenyőágból bokrétát a kapujukra, Mónika pedig viszonzásképpen igyekezett kis ajándékcsomagokat összeállítani húsvét hétfőjére.
Galambodon nincs szokásban az, hogy tojást adnak, helyette régebb zsebkendővel viszonozták a gesztust.
„Van a szomszédban egy kétéves kislány, szombaton a fiam titokban bokrétát tesz a kapujára, és hétfőn meglocsolja.
Máshová a faluba nem szokott menni, nem igazán ismerjük őket, most lesz az első alkalom. A kisfiúk hozzák a kisebb lányoknak a bokrétát, de az apuka segítségére mindig szükség van.
Nekem mindig a szomszéd néni „árulta el”, kitől kapta a lányom a bokrétát, és ez minden alkalommal lázba hozott” – meséli Zólyomi Mónika.
Már első húsvétkor díszített kapura ébredtek
Vass Gyopár és férje, Demeter Zoltán úgy vélik, ha karácsony a család ünnepe, akkor a húsvét a közösségé. Ezt tapasztalták már az első évben is, amikor két gyerekükkel kiköltöztek a Csíkfalvához tartozó Vadadra. Az első húsvétkor az édesapa és fia még nem díszítették ki az ismerős lányok kapuit a faluban, de ők már
fenyőágas-szalagos kapura ébredtek húsvét vasárnapján, a helyiek „befogadták” őket.
Nagyszombaton este – szigorúan sötétedés után – másodszor indul el kaput díszíteni fiával az édesapa, hiszen tavaly már ők is bekapcsolódtak a helyi hagyományőrzésbe – idézi fel Demeter Zoltán.
Vadadon nem szokás megjelölni a fenyőágon, hogy kitől van, de a szomszéd faluban,
Szentmártonban hagyomány szerint lehántják a fenyőág végét, és ráírják, kitől származik.
Vadadban a lányokra bízzák a találgatást. „A feleségem és a lányom mindig megkérdik a locsolóktól, ki tett fenyőágat a kapura, mert annak jár egy kis plusz ajándék is” – meséli az édesapa. A lányukat tavaly tizenkét fenyőág örvendeztette meg húsvét reggelén, valószínűleg idén sem lesz ez másképp, maga és a fia pedig szombat este öt fenyőágat tervez elhelyezni lány osztálytársak, szomszéd lányok kapuin.