– Hargita, Kovászna és Maros megyékben a háziorvosok körülbelül egyharmada már betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Mennyire kell aggódnunk emiatt?
– Egyértelműen van ok aggódni, hiszen jóval több orvos megy nyugdíjba, mint ahány fiatal családorvos végez az elkövetkező négy-öt évben. Ehhez még hozzá kell számítani azokat az eseteket is, amikor betegség vagy más ok miatt válik valaki munkaképtelenné. Országos szinten a helyzet még súlyosabb, mint Székelyföldön.
Ma már minden évben nagyjából 5600 helyet írnak ki, ugyanannyit, ahányan licenszvizsgát tesznek. Emellett lehetőséget adtunk, hogy a székelyföldi kórházak, járóbeteg-rendelők, családorvosi rendelők képzőközpontokká válhassanak, tehát a rezidensévek alatt már hazatérve szerezhetnek szakmai tapasztalatot a fiatal orvosok.
– Milyen konkrét lépésekkel könnyítenék meg a fiatal orvosok pályakezdését?
– Minden szakterületen lehetővé tennénk, hogy a rezidensképzés utolsó és utolsó előtti évében a fiatal orvosok már önállóan is dolgozhassanak, természetesen egy főorvos felügyelete mellett. A pácienseket előre tájékoztatnák arról, hogy a kezelőjük még rezidens, de már hosszú évek óta képzésben van, elvégezte az orvosi egyetemet, és már csak a szakvizsgája van hátra.
Erre már készítjük a törvénytervezetet.
– Már korábban megfogalmazódott a javaslat, amely eltörölné a családorvosi rezidensvizsgát. Milyen előnyökkel járna ez?
– A hatodéves orvostanhallgatók már az egyetemi tanulmányaik vége felé – február–márciusban – speciális kérdőív kitöltésével jelentkezhetnének a családorvosi szakirányra, rezidensvizsga nélkül. Ezt követően három hónapos felkészítő programon vennének részt az egyetemek, az egészségügyi minisztérium, a megyei közegészségügyi igazgatóság és a biztosítópénztár közös szervezésében.
Mindezt pilot programként szeretnénk elindítani, és ez az, amitől azt reméljük, hogy lesznek olyan fiatal végzős kollégák, akik azt mondják, hogy bevállalják ezt a szakmát a szépségeivel, nehézségeivel együtt.
– Tehát a rezidensvizsga felszámolása jelenleg kizárólag a családorvoslás esetében merül fel?
– Igen. Azt szeretnénk, ha a rezidensvizsga minden szakterületen leegyszerűsödne, ugyanakkor a társadalom még nincs megérve arra, hogy teljesen eltörölhessük. Vannak olyan szakágak – például szemészet, fül-orr-gégészet, nőgyógyászat –, ahol óriási a túljelentkezés. Ezekben az esetekben nagyon nehéz versenyvizsga nélkül eldönteni, hogy ki jogosult arra, hogy ezen a szakterületen végezzen. Tehát
A sebészet esetében is lehetne erre az elvre építkezni, és a kérdőív mellett fel lehetne mérni a kézügyességet is, pont azért, hogy a fiatalokat azok felé a szakok felé irányítsuk, amelyekben akár a legjobbak lehetnek. Nagyon fontos, hogy a rezidensvizsgát csak fokozatosan lehet megszüntetni, és csak akkor, ha a kórházak mellett a járóbeteg-rendelők, családorvosi rendelők is bekapcsolódnak a szakemberképzési-hálózatba.
– A jelenlegi törvényi keretek mennyire támogatják ezt a folyamatot?
– A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés éppen az ellenkezőjét erősíti annak, mint amit mi szeretnénk elérni. Egységes rezidensvizsga helyett 2026-tól négy ágazatra bontva szerveznék meg a vizsgát. Ez teljesen rossz irány, hiszen
Ebben a rendszerben nem lesz átjárhatóság a különböző szakterületek között. Ha valaki például mikrobiológusként kezdi a rezidensi képzést, de később rájön, hogy inkább családorvos lenne, nem tud váltani. Ezt akarjuk visszafordítani és kiegészíteni azzal, hogy legyen olyan szakterület – a családorvos –, ahol versenyvizsga nélkül lehet belépni a rezidensképzésbe.
– Milyen szerepet vállalhatnak a praktizáló családorvosok a szakma népszerűsítésében?
– Az lenne a jó irány, ha a családorvosi rendelők képzési központtá alakulnának, mert akár 3–5 fiatal kollégát is tudnak képezni a következő 10 évben. Az állam fizeti a rezidens bérét, a tapasztalt orvos pedig oktathat. Így a fiatal megismerheti a körzetet, a betegeket, és kialakulhat egy kapocs az orvosok között és a páciensekkel szemben is.
Ugyanakkor az a hála, az a ragaszkodás, amit a családok, anyukák, nagymamák, nagytaták éreznek egy családorvos iránt, aki ott van mellettük folyamatosan és segíti, az nem összehasonlítható a kórházi közeggel.