Csillogó szemű fiatal lány ült le velem szembe a marosvásárhelyi kávézóban, hogy arra válaszoljon, székelyföldi magyarként hogyan tudta elérni a legnagyobb jegyet a román érettségin. Hamar megtudtuk: Ujfalvi-Veres Dorotheának sosem okozott különösebb gondot a román nyelv elsajátítása, hiszen szülei már kiskora óta elkezdték megismertetni és megszerettetni vele és öccsével az ország hivatalos nyelvét. Nincsenek román nemzetiségű felmenői, a román nyelvet ugyanúgy kezdte el tanulni, mint bármely vele egykorú székelyföldi fiatal.
A mérleg nyelvét talán a szülői minta és a családja hozzáállása billentette el, hiszen látta, hogy a szülők anyanyelvi szinten uralják a nyelvet, mert megköveteli tőlük a munkájuk. Ezért
az is természetes volt számára, hogy néha román nyelvű rajzfilmeket nézett kiskorában,
román gyerekekkel is játszott az utcában, majd a kosárlabda-edzéseken román-magyar vegyes csoportban fejlődhetett tovább a nyelvtudása.
A differenciált tétel és a kreativitás győzelme
Dorothea nem járt különórákra, nem fizettek neki magántanárt, mégis ő az egyetlen Maros megyei magyar érettségiző, aki tízest kapott a román vizsgán. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja Szaló Anna romántanárral készült az érettségire, néha órák után megbeszélték az adott témát. Az idei új, differenciált tételsor is hozzájárult a sikerhez, hiszen most valóban a nyelvtudást mérték fel, és nem a diák memorizálási készségeit.
Dorothea így megmutathatta, mennyire uralja a nyelvet, milyen kreatívan használja a román szókincsét, anélkül, hogy akár egy sort is magolnia kellett volna.
– szögezi le a fiatal marosvásárhelyi lány, aki most épp Kolozsvárra készül fordító-tolmács szakra, román-angol-német-magyar szakirányra. Tavaly az országos német olimpiászon első helyet nyert, és megvan a felsőfokú angol nyelvvizsgája, a C1-es is, így a kettő együtt tízest ér, ezért nem is izgul az egyetemi bejutás miatt – dől hátra a széken a tehetséges fiatal.
A nyitottság a kulcs – és a közösségi média
Nagyon kíváncsiak voltunk arra, mit tanácsol annak a székelyföldi fiatalnak, aki eleve „hátránnyal” indul a többség nyelvének elsajátításában, hiszen nem román közösségben nő fel, alig hall román szót maga körül. Dorothea vallja: a hétköznapi, román „konyhanyelvet” könnyen meg lehet tanulni, mert nem okoz akkora nehézséget, mint például a német, de a választékosabb nyelvhasználat már némi erőfeszítést követel.
Sokan már csak azért sem nyitottak, mert nincsen a környezetükben olyan, aki felé tudnának nyitni, ezért távolságtartóbbak, és nagyon idegennek érzik a román nyelvet. De az is nagyon sokat számít például, ha otthon egy filmet román felirattal nézünk meg, vagy akár román nyelven, csak ehhez kell már egy adott szintű nyitottság, azaz hogyha van lehetőségem magyarul nézni, akkor is románul nézzem” – mutat rá a nyitottság lényegére Dorothea.
A tehetséges marosvásárhelyi lánynak kiskora óta fontos az életében a sport. Kosárlabdázott, hatodik osztályig a sportiskolába járt, ahol szintén vegyes csoportokban zajlottak az edzések. Most
edzőterembe jár, amely már kevésbé közösségorientált, de ezen kívül nagyon szeret időt tölteni a barátaival.
Bár nincsenek olyan román barátai, akikkel gyakran összejárna, hiszen kevés a közös kapcsolódási pont a régi ismerőseivel. A Bolyai líceumban magyar közösségbe kerülve azt tapasztalta, teljesen emberfüggő, hogy ki mennyire nyitott a román nyelv iránt. Úgy véli, egy eleve nyitottabb személyiség nem fog annyira idegenkedni a román nyelvtől sem. A román ismerőseitől sem kapott sosem negatív visszajelzést, amikor megszólalt románul, és ellenséges viszonyulást sem tapasztalt, úgy érzi, mindig nagyon támogatóak és barátságosak voltak vele.
Generációjának „aduásza” ma a közösségi média, amely kiváló terepet jelenthet a nyelvtanulásra is. „A Tiktok, Instagram tele van román tartalomgyártókkal, román nyelvű videókat is nézek, és van, hogy észre sem veszem, hogy amit amúgy megnéznék magyarul is, azt megnézem románul.
De értem azokat, akik nem tudtak megbarátkozni a románnal korábban, mert ha én is csak az iskolából kellett volna megtanuljam, akkor én se szeretném, mert csak az iskolai tanulás nem elég” – véli Dorothea, és rögtön hozzá is teszi: nagyon fontos az, hogy a diákok érezzék az iskolában, hogy fejlődnek.
Pozitív motivációval a nyelvi gátak ellen
Egyetértünk abban, hogy a székelyföldiek román nyelvtanulásának talán az a legnagyobb gátja, hogy sokszor negatív érzésekhez kötjük a nyelv elsajátítását. „Vannak olyan emberek, akiknek segít a negatív motiváció, ők azzal vannak ösztönözve, ha nem tanulják meg, nem fognak tudni érvényesülni. Szerintem azonban
– tapint rá a pozitív motiváció lényegére a tízesre vizsgázott marosvásárhelyi fiatal.