„Nagyobb testvéremmel sokat tornáztunk otthon, amikor 4-5 éves lehettem, és anyukám egyszer csak azt mondta: próbáljuk ki a táncot. Kipróbáltuk… és bevált” – meséli mosolyogva Nikol, aki édesanyjával, Varga Tímeával érkezett a beszélgetésre. Éppen táncedzésről jöttek, hiszen nincs olyan nap, amikor ne tenné be a lábát a próbaterembe.
A napjai szinte katonás rendben zajlanak: iskola, edzés, tanulás.
A vakáció sem sokkal szabadabb, csak épp fordítva történik: reggel edzés, utána pihenés, este barátok vagy család. Ha épp nem ő edz, akkor ő tanítja a kisebbeket. Varga Nikol kilencediket végzett a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum társadalomtudomány osztályában, és már nyolcszor nyert tánc világbajnokságot különböző országokban.
Amikor arról kérdezem, miért szeret táncolni, nem a kupákat, érmeket vagy rivaldafényt említi először, hanem az érzést.
– válaszolja Nikol. Kedvenc táncstílusa a kortárs, mert – ahogy ő mondja – abban valóban kifejezi önmagát, ez hozza elő belőle leginkább azt, amiért szeret az egészet.
Kilencévesen lett először világbajnok
Az első világbajnoki címét kilencévesen szerezte Horvátországban, egy 9–12 éveseknek szóló korcsoportban. „Nem is fogtam fel igazán, csak csináltam, amit szeretek. Tíz táncos volt a kategóriámban, én voltam a legfiatalabb.
– emlékszik vissza a marosvásárhelyi lány.
Azóta viszont már tudja, mit jelent a világbajnoki cím, hiszen nyolcszor nyert már – és azt is, hogy mennyi munka, lemondás és fájdalom van mögötte. Sokszor kellett programokat lemondani. Ez a sport, vagy inkább életforma sok áldozattal jár. De ha valamit el akarsz érni, az nem megy másképp – vallja.
Az idő a legnagyobb kihívás számára. „Szerintem
– magyarázza. Édesanyja hozzáteszi, hogy nagyon pontosan kell tervezniük. Még a félórányi szabadidőt is be kell osztani, hogy mindenre jusson idő.
Bár sok lemondással jár, Nikol nem sajnál semmit. Edzője, Pásztor Tünde már ötéves kora óta kíséri az útján a Together Dance Tánciskola színeiben. A szülők pedig nemcsak idővel és energiával, hanem pénzzel is támogatják: a ruhák, nevezési díjak, utazások költségét jórészt ők állják. Segítség is érkezett, hiszen a MOL Tehetségtámogató Program már három éve nyújt anyagi támogatást Nikolnak, de – ahogy édesanyja fogalmaz – a legtöbbet a család vállalja, de megéri, mert Nikol szorgalmas és tehetséges.
A ruhák mögött: kétezer strasszkő és egy megbízható varrónő
Egy-egy fellépőruha több ezer strasszkővel van ékesítve, amelyeket a család ragaszt fel egyenként Nikol ruháira.
Ez napokig tart, de megspórolunk vele sok pénzt” – meséli az édesanya.
A legtöbb kupára és címre büszke, de a jazz kategóriában szerzett első helyezés különleges helyet foglal el a szívében. „Nagyon sokan voltunk azon a versenyen, nem is számítottam rá, hogy nyerek. Ez volt a World of Dance (WDA) bajnokság Budapesten” – magyarázza Varga Nikol. Két első helyet szerzett itt Jazz és Open kategóriákban, és mindkét koreográfiát saját maga állította össze.
Külföldön más a ritmus – de nem elérhetetlen
A fiatal tehetség úgy látja, a hazai táncélet sokat fejlődött, de a külföldi klubokhoz képest még mindig van lemaradás. „Nálunk is nagyon magas lett a színvonal, de külföldhöz képest azért picit más. Mert amikor mentem a versenyekre, látszott a különbség csapatnál is, meg egyéninél is. A külföldieknél teljesen máshogy vannak az edzések, látszik, hogy ott tényleg odaállnak, komolyabb a rendszer, nagyon magas szinten űzik. De az is látszik, hogy azért mi is próbálkozunk felzárkózni, és ott vagyunk mögöttük valahol” – hasonlítja össze Nikol a hazai pályát a külföldiekkel.
A kezdőknek pedig azt tanácsolja a többszörös világbajnok, hogy soha ne adják fel.
– fogalmaz Nikol, és ebből érzi az ember, hogy nemcsak a dobogón állva tanulta ezt meg, hanem minden lemondott program, minden fárasztó edzés és minden felragasztott strasszkő mögött ott van ugyanez a hit.
Kérdésemre, hogy mi motiválja akkor, amikor épp fáradt, és nincs kedve? A válasz nem egy világhírű táncos neve, hanem valami sokkal egyszerűbb: „a kisebb táncosok a csapatból, mert úgy érzem, hogy ha én lennék a kicsi, és így felnéznék egy nagyobbra, akkor nem szeretném látni, hogy feladja”. Varga Nikol példája jól mutatja, az igazi győztesek nem a dobogón születnek, hanem a próbateremben.