A frissen indított kezdeményezés célja tudatosítani a közösségben a betegség jellemzőit, azt, hogy mit jelent, mikortól számít demenciának a felejtés, milyen tünetek utalnak a betegségre, amikor már nem csupán arról van szó, hogy valami hirtelen nem jut eszébe az embernek.
Szigyártó Adrienn szervező, pszichológus, a Caritas idős-programjának munkatársa érdeklődésünkre elmondta, munkája során gyakran találkozik azzal, hogy a csoporttagok demenseket ápolnak, és sokszor megfogalmazódott a kérdés, hogy ez mit is jelent. „A csoportfoglalkozások gyakori és állandó témája a természetes idősödés, ennek keretében a tagokban gyakran megfogalmazódnak a demenciára irányuló kérdések: mikortól demencia a demencia, egyáltalán mit jelent maga a fogalom, megjelent-e már nálunk a családban” – ismertette a szakember a rendszeresen felmerülő kérdéseket, hozzátéve, hogy
ez nem csupán az időseket érdekli, hiszen érintettek az idősek mellett élő fiatalok, akik lehet, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem is beszélnek a témáról, mert úgy vélik, hogy a családtag kötelessége felvállalni a demens beteg ápolását.
A demens betegek ápolása pedig eltér más betegségekétől, nem csak fizikai terhet jelenthet, de komoly érzelmi terhet is, amelyről beszélni kell.
A havi, vagy két-három havi összejövetelek elsősorban az érintett családtagok számára jelentenek majd pihenőt, beszélgetési lehetőséget a kérdésről. Egyelőre felmérik az igényeket, hogy hányan és hogyan szeretnének találkozni, milyen gyakorisággal, hogy minden alkalom tartalmas legyen – mondta a pszichológus. Hasonló csoport már működik Gyergyószentmiklóson is, a Szent Erzsébet Idősotthonban.