Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek…
Lennék poeta doctus,
szonettkoszorús,
s a fejemet babér
borítaná: tökfedő!
(„Kár, hogy a fejed
gyepterület, s rajta csak
őshonos szürke
gondolatok legelnek!”)
Vagyok vidéki költő,
kit nem tepert le még
két emberöltő, vagyis
nem tett a sírba…
Nem vágott sittre,
s nem fektetett sínre
a sors, hát neki ezt
köszönöm!
Viszonylag épen,
túl hetvenhét télen,
megyek előre,
s vissza sohase…