Az újdonsült nyerteseken fáradtságnak azonban nyoma sem volt, inkább az a fajta jókedv és felszabadultság lengte körül őket, amely bizonyára akkor jelenik meg, amikor az ember túl van élete egyik legnagyobb pillanatán.
Amikor arról kérdezem őket, honnan jött az ötlet, hogy jelentkezzenek a Csillag születikbe, egyértelműen Béla veszi át a szót. Mint meséli, számára a műsor nem volt ismeretlen terep:
tizenhárom évvel ezelőtt már próbálkozott, akkor azonban nem sikerült eljutnia a végső áttörésig.
Amikor meghallotta, hogy a tehetségkutató újraindul, rögtön a lánya jutott eszébe. Ő volt az, aki benevezte Rebekát az előválogatókra, és együtt utaztak el Magyarországra.
Eleinte eszébe sem jutott versenyzőként színpadra állni – hangsúlyozza –, hiszen ő „csak” a lányát szerette volna segíteni, a történet azonban végül más irányt vett és hegedűn kísérte a 14 éves Rebeka énekléseit. Nem volt könnyű döntés – teszi hozzá, hiszen
mindketten szólista alkatok, a hegedű pedig nem klasszikus kísérő hangszer. Ezért tudatosan olyan dalokat választottak, amelyekben a hangszer és Rebeka hangja valóban össze tudott simulni.
Amikor Rebekát kérdezem arról, milyen érzés volt édesapjával együtt színpadra állni, azonnal rávágja: számára ez biztonságot jelentett. Nevetve teszi hozzá, hogy szerinte Béla sokkal jobban izgult, ő maga meglepően nyugodt maradt – éppen azért, mert nem volt egyedül.
Kedélyes beszélgetésünkből az is kiderült, a legnagyobb kihívás egyértelműen a döntő volt a páros számára. Béla hosszan mesél a próbákkal teli hétről, az RTL stábjának támogató hozzáállásáról, és arról a belső feszültségről, amit apaként átélt.
Nemcsak magáért aggódott, hanem – talán még inkább – Rebekáért. Arra figyelt, hogy hegedűjátéka ne nyomja el a lányát, minden pillanatban rá koncentrált.
Közben mosolyogva jegyzi meg: Rebeka egészen más miatt stresszelt. A ruha, a smink, a külsőségek izgatták – egészen addig, amíg a mikrofont a kezébe nem vette. Onnantól, mondja Béla, teljesen felszabadult. Rebeka is megerősíti ezt: a színpad az a hely, ahol igazán önmaga tud lenni.
A döntő pillanata Rebeka számára felejthetetlen marad.
Amikor a zsűri állva tapsolt, azt érezte, hogy sikerült átadnia mindazt az érzelmet, amit a Hallelujah dal hordoz. Egy érzékeny, mély üzenetű produkció volt, és számára az volt a legfontosabb, hogy ez valóban eljusson a hallgatókhoz. Úgy érzi: sikerült.
Szóba kerül a zsűriben ülő ByeAlex döntőben elhangzott felajánlása is, miszerint szívesen segítené Rebeka további útját. Béla szerint ez nem üres mondat volt – látszott rajta az őszinte meghatottság. Mint mondta, apaként és zenészként is örülne egy ilyen együttműködésnek, ugyanakkor hangsúlyozza:
Rebeka még csak 14 éves, a tanulás most az első.
Amikor a jövőről kérdezem Rebekát, határozott választ ad: énekesnő szeretne lenni, és úgy érzi, a Csillag születik komoly lépést jelent ezen az úton. Öt év múlva már hivatalosan is ezen a pályán képzeli el magát.
Azt is megtudtuk, az apa-lányos páros számára a közönségszavazás különösen sokat jelentett: az első produkció után magabiztosabbak voltak a rengeteg pozitív visszajelzés miatt, ám a döntőben olyan erős mezőny gyűlt össze, hogy komolyan izgultak a végeredmény miatt. Hatalmas visszajelzés számukra, hogy a nézők végül őket választották.
Noha a győzelem súlya csak lassan ülepedik le bennük, nyeremény sorsáról Béla határozottan beszél: a legfontosabb cél a gyerekek taníttatása. Rebeka öccse is hegedül, és
szeretné, ha mindkét gyermek a lehető legjobb tanároktól tanulhatna a későbbiekben és képzhetnék magukat tovább.
Mint mondta, erre kiváló lehetőséget nyújt a tehetségkutatón nyert összeg. Béla kiemelte azt is, apaként számára különleges ajándék, hogy továbbadhatta a hivatását. Meghatottan beszél arról, milyen érzés, hogy mindkét gyermeke zenével foglalkozik, ráadásul tehetségesek is.
Nevetve mesélik, hogy szakmailag bizony előfordul, hogy vitatkoznak, Rebeka sem fél visszajelezni, ha valamivel nem ért egyet – de ez is része a közös útnak.
A jövőt illetően Béla ugyanakkor Geszti Péter tanácsát is kiemelte: nem kell rohanni, hanem megfontoltan kell építkezni. Mint mondta, ennek hatására a későbbiekben megjelenő dalokról másképp gondolkodnak.
Inkább jelenjen meg kevesebb, de valóban Rebekához illő zene, olyasmi, ami hosszú távon is értéket képvisel.
Végül, amikor arról kérdezem őket, mit szeretnek együtt csinálni a zenélésen kívül, Rebeka nevetve válaszol: cukkolják egymást. Béla hozzáteszi: nem mindig könnyű egyszerre apának és szakmai partnernek lenni, de az eredmény mégis őket igazolja.
A beszélgetésünknek különleges apropót adott az is, hogy Béla és Rebeka éppen hazai közönség előtt készültek fellépni Székelyudvarhelyen, a karácsonyi vásár színpadán. Bár a Csillag születik döntőjének reflektorfénye és országos figyelme még egészen friss élmény, saját bevallásuk szerint beszélgetésünkkor mégis ez a fellépés töltötte el őket a legnagyobb izgalommal.
Béla elárulta: talán még jobban izgulnak, mint a verseny során. Rebeka mosolyogva teszi hozzá, hogy nagyon várja már az estét – különleges érzés számára, hogy szülővárosában, ismerős arcok előtt állhat színpadra.
A hazai közönség szeretete és támogatása számukra legalább akkora ajándék, mint a televíziós győzelem: itt kezdődött minden, és most ide térnek vissza egy nagy közös siker után.
Ahogy búcsúzunk, egyértelmű: nemcsak egy versenyt nyertek meg, hanem egy közös utat is, amely most kezd igazán kibontakozni.