Kinézete, életmódja nem túl megnyerő, és az emberek többsége kizárólag a halállal hozza összefüggésbe. Abba kevesen gondolnak bele, hogy a keselyű, mint a természet elhivatott takarítója, kulcsszereplő az állati tetemek kezelésében, betegségek megelőzésében. Az Európában fészkelő négy keselyűfaj egyike sem található már meg az országunkban. A remény viszont még nem veszett el: a visszatelepítési program hamarosan elindul.
Elsőként a szakállas saskeselyű tűnt el, amelyet kutatói adatok alapján a Fogarasi-havasokban legutóbb 1925-ben, a Máramarosi-havasokban 1935–40-ben láttak fészkelni. A barátkeselyű, amely a feljegyzések szerint a 19. század végén gyakorinak számított Dobrudzsában, ismereteink szerint az 1960-as évekig fészkelt az országban. A romániai fakó keselyű-állomány a feljegyzések alapján még jelentős volt a 20. század első felében, az utolsó hivatalosan számon tartott egyedet 1954-ben lőtték. Végül pedig a dögkeselyű, az imént soroltak közül a legkisebb testű madár – amelyet több kutató a legritkábbként tart számon – bizonyos beszámolókban az 1970-es, mások szerint az 1990-es évekig fészkelt Dobrudzsában.
Bár a különböző forrásokban szereplő dátumok eltérnek, abban nincs vita, hogy Romániában a keselyűk a múlt század folyamán fokozatosan tűntek el. Papp Tamás, a veszélyeztetett fajok védelmével foglalkozó Milvus Csoport ügyvezető igazgatója, biológusa a Székelyhonnak elmondta,
a madarak többségét vagy orvvadászok végezték ki, vagy szándékos mérgezés (sztrichinel) következtében hullottak el.
Ma már nagyon ritkán fordul elő, hogy egy-egy keselyű a szomszédos Bulgáriából Románia területére téved – az ilyen példányokat az állatvédők különleges vendégként kezelik.
A gyilkos szer, amely a kihalás szélére sodorta az ázsiai keselyűket, az állatok kezelésére is használt Diclofenac. A főleg Indiában alkalmazott gyulladáscsökkentő gyógyszer több keselyűfaj állományának 99 százalékát irtotta ki a kétezres évek elején. Méreg a dögevők számára a lövedékekben található ólom is, amely a vadászok által ott hagyott maradványok elfogyasztásával kerül be a madarak szervezetébe.
Romániában a fakó keselyűvel kezdődik a visszatelepítés a Fogarasi-havasokban, az első példányokat Spanyolországból fogják elhozni a Vulture Conservation Foundation (VCF) támogatásával. Az Argeș megyei Rucăr térségében töltött hat hónap akklimatizációs időszak után fokozatosan fogják őket szabadon engedni. A visszatelepítést a Conservation Carpathia Alapítvány vezetésével, a Milvus Csoporttal partnerségben viszik véghez. „Úgy tűnik, az első keselyűk már idén megérkeznek, sőt az is lehet, hogy már február folyamán. Nagyon bízunk a visszatelepítés sikerében, és mint egyesület,
– nyilatkozta a projekt kapcsán a Milvus igazgatója.
Papp Tamás elmondása szerint a folyamatot okkal kezdik a fakó keselyűkkel, azaz a legnépesebb állományú fajjal. Noha készítettek egy tanulmányt, amiben megvizsgálták a három nagytestű faj visszatelepítésének kivitelezhetőségét, nem lehet száz százalékosan kizárni a tévedés lehetőségét. „Ha véletlenül nem veszünk észre egy veszélyforrást, visszatelepítünk egy nagyon értékes fajt, és a hiba következtében annak példányai elpusztulnak, az súlyos problémát jelent.
Bulgáriában is így tették: előbb megerősítették a fakó keselyű-állományukat, és csak a legvégén következett a saskeselyű” – magyarázta. Hogy mennyire sikeres a kísérlet, évek múltán fog kiderülni.
Noha Papp Tamás szerint a keselyűk kipusztulásának fő oka nem a táplálékhiány volt, az állategészségügyi szabályok szigorítása nem segített a helyzetükön. Míg a szomszédban, ahol a keselyűk már visszatelepedtek, sikerült megoldást találni arra, hogy az állati tetemeket égetés helyett a dögevő madarak fogyasszák el és semmisítsék meg, Romániában még mindig körülményes az eljárás.
Európában a kergemarhakór felfedezése után született meg a rendelkezés, amely szerint minden elpusztult állatot meg kell semmisíteni. Ehhez ki kell hívni egy erre szakosodott céget, aki elégeti a tetemet. Spanyolország már azt is elérte, hogy az ország területének egy jelentős részén a gazdák kint hagyhatják az elpusztult állatokat, míg Bulgáriában, ahol keselyűk vannak, ott a gazdáktól az etetőt üzemeltető egyesület, alapítvány vagy cég átveszi az állatot, és kihelyezi eledelnek. Nem kell fizetni azért, hogy elégessék” – mutatott rá a szakember.
Hozzátette, ezekben az esetekben figyelni kell, hogy az elhullott állatok korábban milyen kezelésnek voltak kitéve.
A dögevő madarak nem veszélyesek sem az emberre, sem az élő állatra.
Sőt Indiában, ahol nem olyan szigorúak az egészségügyi előírások, mint nálunk, a keselyűpopulációk összeomlása után az emberi elhalálozások száma is megugrott, betegségek terjedtek el, miután a bomló tetemeket nem takarították el a madarak. „Én inkább a hiányuktól félnék, mintsem a jelenlétüktől” – húzta alá. Ráadásul a keselyűkre turizmust is lehet építeni, több európai országban hirdetik ezekkel a madarakkal a kirándulóhelyeket.
Keselyűink egyelőre nincsenek, de egészségügyi előírások vannak – a gazdák többsége ezeket nem tartja be maradéktalanul. Több évvel ezelőtt a Székelyhon Hargita megyében érdeklődött az illetékes intézményeknél, mihez is kell kezdeni egy elpusztult házi- vagy haszonállattal. Már akkor kiderült, hogy legtöbb esetben ez nemcsak költséges, de rendkívül körülményes is.
Hogy felfrissítsük az olvasóink emlékezetét, ezúttal Örsi Csabát, a Kovászna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság vezetőjét kértük, mutasson rá a törvénykezés főbb pontjaira. Mint mondta, a 2016-ból származó 24-es számú rendelet értelmében
a megyei tanácsok kötelesek szerződést kötni egy állati eredetű hulladékot megsemmisítő céggel,
ugyanakkor minden helyi önkormányzatnál kell legyen egy, a polgármesterek által írásban nevesített személy, aki az emberi használatra alkalmatlan termékekkel foglalkozik. A helyi tanácsok a közigazgatási területükről származó állati tetemeket és állati eredetű hulladékokat kötelesek elszállíttatni, és ez csak kifejezetten erre a célra engedélyezett járművekkel történhet.
Állat elpusztulása esetén:
-
a magángazdának 24 órája van, hogy értesítse a körzeti állatorvost és helyi tanácsot az elhullott állatról;
-
az orvos írásban értesíti a helyi tanácsot, akinek kötelessége kapcsolatba lépni a megyei tanáccsal;
-
a megyei tanács értesíti a megsemmisítésre szakosodott céget, és megszervezi a szállítást. Feladata továbbá, hogy összesítse az adatokat az elszállított állati eredetű hulladék mennyiségéről, besorolásáról, kategóriájáról, és elküldje azt elszámolásra, hiszen a költségeket a mezőgazdasági minisztériumon keresztül térítik meg állami költségvetésből.
Az igazgató elmondása szerint nagyon kevés állati eredetű hulladék (tetem) kerül törvényes megsemmisítésre, és ennek fő oka a szerződések hiánya, pénzhiány a szolgáltatás kifizetésére. Helyette
a gazdák egyszerűbb módszerekhez folyamodnak: kutyákkal etetik meg vagy elássák a tetemeket.
Háromszéken például a megyei tanács meghirdette a szerződéskötési igényt, de nem jelentkezett senki, ezért jelenleg nincs érvényes szerződése állati eredetű hulladékot megsemmisítő céggel.
Örsi Csaba emlékeztetett: a törvény értelmében szigorúan tilos az állati eredetű hulladékok elhagyása, nem megfelelő tárolása vagy elásása. Az előírások be nem tartása büntetendő. A magánvállalkozók, bejegyzett egységek engedélyezési, illetve működési feltétele a hulladékok megsemmisítésére szolgáló szerződés megléte.