A Dunk és Egg történetét elmesélő regény közel sem annyira masszív, mint az eddig megjelent öt Trónok harca-regény (aminek még mindig dolgozik, vagy inkább nem dolgozik a folytatásán Martin), vagy a fiktív történelemkönyvnek is beillő, a Targaryeneket bemutató Tűz és Vér, helyette
egy életigenlő sztorit mesél el lovagiasságról, bajtársiasságról és barátságról.
Mindezt Westeros azon korszakából, amikor már nem voltak sárkányok, a birodalom pedig épp megszabadult a tél sanyargatásától.
A Tűz és a vér-saga eseményei előtt mintegy száz évvel játszódó történetben a Sárkányok házában bemutatott véres Targaryen-polgárháború már csak rossz emlék, a regnáló Targaryen-uralom pedig az utolsó elpusztult sárkány óta már csak árnyéka önmagának. Az éppen regnáló uralkodó II. (Jó) Dareon Targaryen már csak egy fogatlan oroszlán (elnézést a Lannisterektől, akik itt még nem voltak különösebben tényezők): jobban szereti a könyveket, mint a hadviselést, ugyanakkor
elvitathatatlan érdeme, hogy házassága révén egyesítette a folyton különutas Dorne-t a Birodalommal.
Nos, a sorozatban ebből szinte semmit nem kapunk, hiszen ez a történet nem egy nagyívű királydráma, hanem egy kóbor lovag és a hozzá szegődött fegyverhordozó története, akik történetesen a Birodalom fontos szereplői közé keverednek egy lovagi torna révén.
A Bolhavégről származó, Krajcárfai Ser Arlan kóbor lovag fegyverhordozójául szegődött, hatalmas termetű Dunk története azzal kezdődik, hogy épp a jobblétre szenderült öreg mestere porhüvelyét adja vissza a földnek. Dunk sajnálja a lovag mellé temetni a kardját – hiszen az amúgy is megrozsdázna a földben – így
az öreg lovait, páncélját és fegyvereit magához véve Hamugázlóba indul, hogy szerencsét próbáljon az éppen ott tartott lovagi tornán.
Egy fogadóba betérve egy kopasz istállófiúval találkozik, aki felajánlja neki, hogy lesz a fegyverhordozója, ám Dunk ezt visszautasítja, a vele pimaszkodó fiút pedig legszívesebben móresre tanítaná, ám inkább hátrahagyja.
Bár a történet meglehetősen komoran és kilátástalanul indul, épp annyira könnyed és humoros lesz menetközben. A magát Ser Duncan, a Magasnak „kikiáltó” Dunk nagyon szeretne részt venni a lovagi tornán, lehetőségei eléggé behatároltak úgy pénz, mint kapcsolatok tekintetében, így
gyakorlatilag self-made man-ként kell zsonglőrködjön azzal amije van, hogy ismertséget vívhasson ki magának a viadalon.
Ez azonban csak úgy lehetséges, ha valamelyik lovaggal összecsap, és letaszítja őt a nyeregből, ez pedig meglehetősen nagy cél a kóbor lovag számára, aki korábban csak bábukon és a mesterén gyakorolhatta a kardvívás fortélyait.
Dunk a felvezetőt követően az események közepében találja magát, hiszen az uralkodó fiai és unokái is megérkeznek a lovagi tornára, és konfrontálódik is velük, a hozzá szegődő Egg-ről pedig hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi istállófiú.
A regényből készült sorozat minden szempontból kisebb léptékű, mint a Trónok harca, a hatrészes első évad pedig „kijött” 10 millió dollárból (emlékezzünk, hogy a Trónok harca későbbi évadainál egy-egy epizód került ennyibe) köszönhetően többek között annak, hogy
végig egy helyszínen játszódik a regény első része, amit a most adásba került első évad feldolgoz.
A részek is rövidebbek, humorosabb jeleneteinek köszönhetően pedig időnként olyan, mintha egy Trónok harca sitcomot néznénk, ami nagyban köszönhető a Ser Duncant játszó egykori ír rögbijátékos Peter Claffey alakításának és a Dexter Sol Ansel által eljátszott Eggnek, aki hatalmas beszólásokkal dolgoztatja meg időnként a rekeszizmainkat.
A casting telitalálat hiszen a főszereplők mellett megismerhetjük a Kacagó Viharként ismert Lyonel Baratheont a Lovesick és a Gentleman-sorozatokból ismert Daniel Ings szenzációs alakításában, ugyanakkor a Targaryeneket eljátszó színészek is mind hitelesek, és amint az epizódok során láthatjuk, hogy köztük is van
-
rendkívül tenyérbemászó (Aerion herceg),
-
meglepően igazságos (Baelor herceg),
-
sótlan (Maekar herceg, akit Sam Spruell játszik, aki rengeteg angol produkció antagonistájaként lehet ismerős),
-
vagy éppen sajnálatra méltó (az iszákos Dareon herceg).
És bár ez a produkció tényleg egy könnyed, mikro-Trónok harcának is tekinthető, azért megvannak benne az anyasorozat jellemzői is az abszurd jelenetektől kezdve (Dunk fosása, vagy éppen a premier plánban mutatott óriási pénisz), az epizódvégi cliffhangerekig.
Ebből is a legjobb a Super Bowl miatt előrehozott, és már pénteken bemutatott negyedik rész befejezése, ami tényleg egy rendkívül váratlan fordulattal operált. Az epizód cikkünk megjelenésekor 9,7-es értékelésen állt a filmeket és sorozatokat összesítő IMDb adatbázisában a nézői értékelések alapján, ami
a legjobb Trónok harca-részek pontozásával vetekszik.
Aki tehát eddig nem adott esélyt a sorozatnak, az mindenképp pótolja, hiszen az év eddig egyik legjobb néznivalója, ami hamar feledteti, hogy csalódtunk már a George R. R. Martin által kitalált Westerosban játszódó történetekben (a Trónok harca utolsó évada és a Sárkányok háza második évadának lezárása),
ez a sorozat azonban sárkányok és a Vastrón körül játszódó cselekmények bemutatása nélkül is remekül elszórakoztat.
Aki pedig jobban elmerülne Dunk és Egg történeteiben, az mindenképp olvassa el a Hét királyság lovagja kisregényt ami egy könnyed fantasy. Pony olyan, mint a Gyűrűk urának a Hobbit, csak épp a George R. R. Martinra jellemző, helyenként véres és abszurd részletekkel, de emellett rengeteg humorral és szívmelengető pillanattal fűszerezve.
A sorozat az HBO Max kínálatában érhető el, heti bontásban érkező epizódokkal.