Ha február, akkor hideg, hó, korcsolya, szánkó… Valószínűleg így teltek a telek a régi időkben is, például Csíkszentmihály mellett a 17. században, az egykori Cibrefalván. A tatárjárás pusztította falurészen a ’80-as évek régészeti ásatásai során került elő ez a lelet – egy ló orsócsontjából (radius) készített tárgy –, amelyet a fényesre kopott felülete miatt sokáig korcsolyának gondoltak. Egy kötelet, bőrszíjat a két lyukon és a csont belsején keresztülbújtatva a cipőhöz illeszthető lehetett volna.
A Csíki Székely Múzeum munkatársainak legutóbbi (régészeti és archaeozoológiai) kutatásai azonban arra engednek következtetni, hogy ez a tárgy a lábra kötözött csúszóeszköz helyett sokkal inkább szántalpként funkcionálhatott valamikor – ezt egyébként ugyancsak korcsolyának nevezték a régiek. Ez esetben pedig a lyukak a – jó eséllyel fából készült – szán csapjainak illesztésére szolgáltak.
Mi sem alkalmasabb télen például a kivágott tüzifa leszállítására a hegyről! Vagy akár a nehéz vizeshordók, gabonászsákok hordozására! Esetleg az elejtett vad hazaszállítására az erdő mélyéről!
A februári hónap tárgya tehát, a lócsontból készült szántalp nem csupán egy technikai eszköz, hanem a téli túlélés kulcsa volt.
Segítségével az ember a tél hátrányait (a hideget és a havat) a saját előnyére fordította, és akár olyan munkákat is elvégezhetett, amelyekre nyáron nem lett volna ereje vagy lehetősége.
A csontból készült szántalp megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.