Tavaly novemberben egy bukaresti bizottság látogatta meg a dicsőszentmártoni pszichiátriát, ahol fényképeket és kisfilmeket készítettek. Korán reggel mentek be a kórtermekbe, majd arról számoltak be, hogy zsúfoltságot tapasztaltak, piszkosak voltak az ágyneműk, rossz körülmények között feküdtek a beutaltak, ugyanakkor meztelen és lekötött pácienseket is találtak.
Mindezek miatt feljelentették az egészségügyi intézményt a rendőrségen és a minisztériumnál a kórházi körülmények és a bánásmód miatt. A rendőrök kiszálltak és igazoltatták az egészségügyi személyzetet és pácienseket egyaránt, elvitték a kamerák felvételeit, ugyanakkor azt is megnézték, hogy a pácienseken vannak-e bántalmazásra utaló jelek.
Mi történt azóta a pszichiátrián?
Megheşan Zsuzsanna, a dicsőszentmártoni Gheorghe Marinescu kórház vezetője a Székelyhonnak nyilatkozott az azóta eltelt időszakról. Mint elmondta, a rendőrség a feljelentés nyomán vizsgálódik, vádat még nem emeltek és a kamerák felvételeit sem kapták vissza.
Az egészségügyi minisztériumból és más központi hatóságoktól érkeztek ugyanakkor különböző bizottságok, akiknek minden iratot a rendelkezésükre bocsátottak és minden helyiségbe beengedték őket. „Elrendelték, hogy tartsuk be a törvény által előírtakat és minden betegnek biztosítsunk 7 négyzetméteres felületet.
Akkor azt mondták nekünk, hogy akit lehet haza kell küldeni a hozzátartozóihoz, de a 64 páciensből, aki elment tőlünk, csak kilencen tudtak a családjukhoz visszatérni. A többieket más kórházba, illetve otthonba helyeztük át.
Az egyik páciens, aki akkor hazament, a napokban került vissza hozzánk, két hónap alatt 25 kilogrammot fogyott, lefagyott mindkét lába, le kellett vágni, most tolószékben van.”
A kórház vezetője beszámolt arról, hogy jelenleg zajlik a pszichiátria kórtermeinek átalakítása: kisebbeket hoznak létre, amelyekhez külön mellékhelyiséget is kialakítanak. A nagy kórtermekben elhelyezett pácienseket egy részét áthelyezték a sebészeti és nőgyógyászati kórtermekbe, így
jelenleg a beutalások fel vannak függesztve.
Megheşan Zsuzsanna szerint az átalakítások és a megszokott szobatársak hiánya miatt a pszichés betegek zaklatottabbak, szomorúbbak. Március közepére kell elvégezzék az átalakítások egy részét, a munkálatokat pedig június közepére kell befejezniük.
Kérdésünkre, hogy ha mindössze 110 ágy maradhat, akkor mi történik azokkal a betegekkel, akiknek nem jut hely, a kórház vezetője azt válaszolta, erre ő is a minisztériumtól, az ellenőrző szervektől várja a választ, de senki nem tud jó megoldást.
A dicsőszentmártoni kórház vezetője azt is elmondta, hogy a tavaly november hajnali látogatás és az azt követő vádaskodás után az egészségügyi intézmény anyagi helyzetét is górcső alá vették, és mindenféle valótlanságot megfogalmaztak. „Aki nem tudja, hogy hogyan működik egy pszichiátria vagy egy kórház, az először kérdéseket kellene feltegyen és ne vádaskodjon.
Fontos leszögezni, hogy a pszichiátrián három osztály van: egy az akut betegeknek – általában ide kerülnek azok, akiket először behoznak, de ide visszakerülnek, azok is, akik időnként pszichésen összeomlanak.
Ezenkívül van egy krónikus osztály és egy hosszútávú krónikus osztály. Utóbbi esetében nincs meghatározva, hogy meddig maradhatnak bent a betegek, a törvény azt írja, hogy mindaddig, amíg az orvosok szükségesnek tartják. A szakorvosok döntik el, hogy egy-egy beutalt milyen osztályra kerül, mennyi ideig maradhat ott és utána mi lesz vele.
– mutatott rá az illetékes. Kitért arra is, hogy
azért van az átlagosnál több pénz a számlájukon, mert spóroltak és mindenből megpróbáltak olcsón vásárolni.
Kifejette: sokszor késve kapják meg a pénzösszegeket az egészségbiztosítási pénztártól, de az alkalmazottaknak időben ki kell adni a fizetést. Ő fontosnak tartja, hogy mindig három hónapnyi fizetésre elegendő pénz legyen a számlán, mert ez jelent biztonságot és kiszámíthatóságot.
Az igazgatói irodában zajlott beszélgetés után szinte egy órát töltöttünk a kórházban, többnyire a pszichiátrián. Több mint tíz kórtermet néztünk meg; a férfi és a női részlegen is jártunk.
Volt, ahova kártyás beléptetés nyomán jutottunk be, de az emeleten, a kórtermek között mindenki szabadon közlekedett. A férfiaknál sokan kedves ismerősként köszöntették az igazgatónőt: „Zsuzsinak” szólították. Voltunk két-három személyes kórteremben, de olyanban is, ahol több mint tízen voltak.
Megtudtuk, itt húszan-huszonketten voltak az ellenőrzéskor.
Az ágyak ezúttal is közel voltak egymáshoz, a páciensek nagy része beszélgetett vagy aludt.
A nőknél már kisebb hangzavar fogadott, csoportosan beszélgettek, minket is körbevettek. Volt, aki kávéra, cigarettára kért egy lejt, más megölelt minket. Egyik páciens Románia államelnökének képzelte magát és arról beszélt, hogy meg fogja emelni az alkalmazottak fizetését, mert megérdemlik. Itt is zsúfoltságot érzékeltünk, de
ahova minket bevittek mindenhol tiszták voltak az ágyneműk, frissen festettek a falak, tiszták a páciensek.
„Külön világ ez, itt a szakértelem mellett szeretni is kell őket” – zárta beszélgetésünket az igazgatónő.