Az Ószövetség és Újszövetség találkozásánál áll keresztelő Szent János, az utolsó próféta és az első keresztény – emlékeztetett Tamás Huba lelkipásztor. Szentbeszédében összehasonlította az ő várakozását a mi adventünkkel.
„A legnagyobb különbség, amit felfedezünk e két advent között, hogy Keresztelő Szent János Valakit vár, mi meg a legtöbbször csak valamit várunk. (…) Várjuk, hogy túl legyünk ezen a korlátozásokkal teli időszakon, várunk végre egy normális iskolai napot, ahol gondtalanul borulhatnak egymás nyakába a kis barátok, várunk egy új kormányt, egy jó állásajánlatot, egy stresszmentesebb, kiszámíthatóbb holnapot, békét a családi életben és sokmást is – sorolta Tamás Huba. – S ha őszinték vagyunk, mindezt mi valamitől várjuk. Valamitől, miközben jön Valaki, kopogtat lelkünk ajtaján: a Megváltó, aki megtestesül, hogy reményünk, életünk ne legyen virtuális.
Keresztelő János nagy alázattal az eljövendő Messiás felé mutat: „Ő az, aki elveszi a világ bűneit! „Valamitől Valakiig ez a keresztény ember adventje, ez az élete!” – nyomatékosította az igehirdető.
„Másfelől, igen nagy veszélye a mi várakozásunknak, hogy, figyelmünket csak egy pontra összpontosítjuk. (…) Csak azt látom, amit várok, és ha más érkezik, akkor csalódás ér.” Példaként Gyökössy Endre református lelkipásztor, pszichológus történetét idézte fel. Gyermekkorának egyik legnagyobb csalódása az volt, hogy egy akkor divatos similabdát kért szüleitől.
„Fűrészporral bélelt öklömnyi golyó, színes papírral bevonva, átkötve madzaggal, rajta egy kis gumi, amit az ember az újára tekert, aztán lehetett föl-le ugráltatni. Ez nekem igen tetszett! Az egész pár forint lehetett.” – szól a történet. – „Drága, jó édesapám nagyon-nagy örömet akart szerezni nekem és a testvéremnek. Labdát kért a fia? Akkor az legyen igazi!
A második, a gyarapodó fényt jelző gyertyagyújtásunk útravalója: csodálkozzunk rá Keresztelő Szent János adventi várakozására! Ő nyitott Isten meglepetésére. Ő csak utat készít, hogy rajta bejöjjön az Isten Fia.