A legkisebb tanulók nagy része még nem kezeli a számítógépet, így jóformán a szülőkkel kommunikálnak a tanítók.
Rossz minőségű gépek is vannak, ezért gyakran megtörténik, hogy nem értem, nem hallom tisztán a gyereket; van aki selypít is. Még az osztályban személyesen is gond van néha a megértéssel, most a számítógép túlsó oldalán még annyira sem értem sokukat. Nem véletlen, hogy a járványidőben sok országban a kicsiket személyesen is engedik iskolába járni; ráadásul nagyon hiányzik nekik a személyes kapcsolat” – fejtette ki Szakács Judith, első osztályosokat oktató marosvásárhelyi tanítónő.
Sokan második anyukának nevezik a tanító nénit, hiszen a pedagógus általában nagyon közel áll a kisgyerekekhez. Van olyan tanuló, aki minden nap megölelte reggel az iskolában, most nem tudja megtenni, és hiányzik neki, hogy érezze, megérintse a tanítót, aki szívesen fogná a kezüket, amikor írnak, hisz másképp tanulnak úgy, ha azonnal ki lehet őket javítani. „Hiába magyarázom, hogy vonal mellett menjen fel, mert úgyis sokan másképp írják, és ami most rögzül bennük, az úgy marad, nem nagyon tudok majd később sem javítani ezen. Időt sem adnak arra, hogy pótoljunk, ha visszamegyünk.
– tette hozzá a pedagógus. Legtöbbször nem is látja a diákjait a számítógépen keresztül, mert ha sokan vannak fenn az online tanteremben, a kép eltűnik, csak a nevük kezdőbetűje marad meg, így csak a hangjukat hallja.
„Hogy tanítsunk úgy, hogy nem látjuk őket? A víz folyik le rólam minden áldott nap, és nem látok nagy haladást, vannak ügyes gyerekek, de az ismétlés, az elmélyítés lenne a legfontosabb az ekkora korú gyerekeknél. A végén a pótlás úgyis ránk hárul majd, de nem tudom, hogy milyen módon és mikor? Mert én most is maradok online órák után, ha valaki lemarad vagy nem ért valamit, hogy elmagyarázzam nekik.
– világított rá Szakács Judith. Sok minden kimarad az online oktatásból, mint például a személyiségfejlesztés, ami az iskolában minden percben zajlik, még szünetekben is. Hozzátette:
nagy szükség van a személyes kapcsolatra a kicsikkel, és a gyerekek egymással való kapcsolattartására, de érzelmi fejlesztésre nincs lehetőség kamerán keresztül.
Az lenne a legmegfelelőbb, ha kivennének részeket a tananyagból, de az előző években sem történt ez meg. Nem vettek ki a tananyagból semmit, hanem egy évvel korábban tanulnak most mindent a kicsik, az előkészítőben szinte azt tanulják, amit első osztályban, kivéve, hogy nem írnak. Nehezítettek ezzel a pedagógusok és kisdiákok dolgán, hiszen
első osztályban szinte százig meg kell tanulni összeadni, de életkor szerint akkor még csak a számjegyekkel kéne foglalkozniuk, azaz alaposabban megtanulni azokat.
Ráadásul kiesett az előkészítőből is tavasszal három hónap, ami még sokat jelentett volna, hogy az összes betűvel megismerkedjenek. Most körülbelül négy-öt gyerek tud olvasni a huszonnégy közül. Sok gyerek a nagymamával tanul délelőtt, van aki szinte egyedül, és csak néha néznek be hozzá – ecsetelte a pedagógus.
„Utolsó héten jutottunk el odáig, hogy mindenki benn volt online órán, hisz sokan nem tudtak belépni a nagyszülőkkel vagy nagyon szakadozik az internetkapcsolat, és ez a kicsikből csak a sírást váltja ki, így inkább be se léptek.
– fejtette ki Szakács Judith.
Joó Borbála öt-nyolcadik- és középiskolai osztályokban tanítja a biológiát, ahol már nem jelent gondot a technológia, és nem sírják el magukat a gyerekek, ha szakadozik az internetkapcsolat. Ezen az oktatási szinten más hátrányokkal szembesül a pedagógus.
Nehéz ismereteket felmérni online tanrendben, szinte lehetetlen felmérni, hogy a gyerek mennyire sajátította el az információt, mert könnyen tudnak csalni.
„Ezért én nem is mérem fel azt, hogy mennyire memorizálták az információt, hanem a felmérőkben inkább arra fektetem a hangsúlyt, hogy megnézzem, mennyire értik az anyagot. Ez működik, mert az az elvárásom, hogy legyen előttük a füzet és mindent használhatnak, ez közelebb áll a kompetencia-fejlesztéshez és a tantervhez is. A nagy veszélye az ismeretek felmérésének, hogy hatalmas csalás-kultúra alakul ki a gyerekekben.
Az a gyerek, aki az iskolában amúgy megtanulná és önállóan leírná, most simán csal azokból a tantárgyakból, amelyeket nem szeret vagy nehezebben megy neki” – magyarázta Joó Borbála, az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpont tanára.
Ugyanakkor a pedagógus nevelői szerepéről szinte teljesen le kell mondania az online tanrendben, nem működik az empátia képernyőn keresztül, nem tudja, hogy mi a baj a gyerekkel, kivel veszett össze, mi történt vele, ami bezavarhat mindig a tanítási folyamatba, hisz olyankor nem tud figyelni, de a pedagógus ezt nehezen veszi észre kamerán keresztül.
– mondta el a pedagógus, aki ellentétben a tanítókkal, a szülőkkel ritkán kell tárgyaljon, hisz a nagyobb gyerekekkel lehet tartani a kapcsolatot. Hozzátette, most nem a pedagógusnak kell fegyelmeznie a diákot, hanem a szülőnek, mert otthon van a gyerek.