„Az újságban olvastam, hogy aki orosz hadifogságban volt, annak a gyerekei kárpótlást kapnak, amíg élnek. Én hat hónapos voltam, amikor édesapámat elvitték a háborúba, és harcközben elesett. Nem tért haza, hogy megfogja a kezem és felneveljen minket, az öt gyerekét.
– írja levelében Szőcs Anna nyugalmazott asszisztensnő, aki igazságtalanságnak érzi, hogy noha bizonyítani tudja a leírtakat, neki és a hozzá hasonlóknak nem jár kárpótlás.
Felkerestük székelykáli otthonában olvasónkat, aki elmesélte, hogy öten voltak testvérek, ő volt a legkisebb, alig hat hónapos, amikor édesapját a frontra szólították. „Kulapusztán egy akna mindkét lábát levágta, sérüléseibe belehalt. Vajon miért nem vesznek számításba, hiszen édesapánk is harcolt és szenvedett a hazáért? Hol az igazság?” – tette fel a kérdést Szőcs Anna.
A székelykáli asszony arról is mesélt, hogy az édesanyja többet nem ment férjhez, minden erejét a gyerekei nevelésére fordította.
Cserében az orvosi rendelőt és a kultúrotthont kellett takarítani és rendezni évekig. Én negyedikes voltam, de már mentem és dolgoztam a mezőn, két kasza után raktam a kévét” – idézte fel gyermekkorát olvasónk, aki elmondta, az elemi iskolát szülőfalujában járta, majd csak felnőttként fejezte be tanulmányait, és végezte el a kétéves egészségügyi asszisztensképzést, mert segítenie kellett az édesanyjának.
Érdeklődtünk: Szőcs Anna és a hozzá hasonló személyek valóban nem jogosultak a kárpótlásra? Csép Andrea parlamenti képviselő a Székelyhonnak elmondta,
amennyiben a harctér után, a második világháborúban nem került fogságba, valóban nem jogosultak az elesettek leszármazottai a kárpótlásra.
„Valamikor az édesanya, a harcközben elesett katona özvegye részesült egy 600 lejes kárpótlásban. De az utódoknak már nem jár semmi” – magyarázta a politikus, hozzátéve, hogy a törvény azokra vonatkozik, akiknek a felmenői fogságban voltak.
Szőcs Anna nem irigyli azokat, akik kárpótlásban részesülnek – mondta lapunknak, – hiszen nehéz volt az ő életük is. Azonban ott mégiscsak hazatért az apa, a családfő, és nevelte a gyerekeit, segítette a családot. De az ő apja nem láthatta felnőni a gyerekeit, nem könnyíthetett az életükön semmivel.