Marosvásárhelyi olvasónk, Máthé József azzal fordult lapunkhoz, hogy annak ellenére, hogy nagyapja fogságba esett, édesanyja és annak testvére nem kérheti a hadifoglyok után járó kárpótlást, mert
nem tudják bizonyítani, hogy apjukkal a fogságban mi történt.
Csép Andrea parlamenti képviselő szerint levélben kell fordulni a védelmi minisztériumhoz.
„Nagyapámat 1944-ben otthonról elvitték. Akkor látta utoljára nagymamám. Anyám 5 éves volt, a húga egy éves. Alig telt el három év, a nagyanyám is meghalt” – írta a Székelyhonnak Zólyomi Miklós unokája, Máthé József.
Meglátogattuk a marosvásárhelyi családot, ahol édesanyja, Máthé Mária érdeklődésünkre elmesélte, hogy csupán egy emléket őriz édesapjáról:
– meséli a 82 éves asszony, aki azt is elmondta, hogy 7 évesen teljesen árván maradtak, őt a nagymamája nevelte fel, a húgát pedig a nagynénje. „Kaptunk valami hadinyugdíjat, de azt csak 16 évig adták” – teszi hozzá az asszony, aki a kárpótláson túl szeretné végre azt is megtudni, hogy mi történt az apjával.
Az unoka a 1990-es években ajánlott levelet küldött Pitești-re, a hadi archívumba, amelyben érdeklődött a nagyapja felől. Érdeklődött Galambodon is, ahol 1909-ben Zólyomi Miklós született. A nyugdíjhivatalban is kérdezősködött, az egyházi irattárakban is – de eredménytelenül.
– tette fel a kérdéseket Máthé József.
Tavaly történt egy előrelépés a nagyapa megtalálásának ügyében: hallották, hogy Magyarország 600 ezer fogoly névsorát kapta meg Oroszországtól. Interneten kereste és találta meg a nagyapa nevét. Mint mondja, nem volt nehéz, hiszen
egyedüli volt a névsorban Zólyomi Miklós.
A név mellett a többi adat is talált, a születési dátum és hely. Azonban az a hasáb, ahová a foglyok elhalálozási időpontját írták, az nála üresen maradt.
– magyarázza az unoka, hozzátéve, hogy így semmit nem tehetnek, édesanyja és annak húga nem igényelheti a kárpótlást.
Az esettel megkerestük Csép Andrea Éva parlamenti képviselőt, aki elmondta, ahhoz, hogy a kárpótlást igényelhessék a közvetlen leszármazottak, bizonyítaniuk kell, hogy az apa a hadifogságban elhunyt, vagy azt, hogy onnan mikor szabadult. Mivel erre vonatkozó iratok nincsenek, nehéz ezt bebizonyítani. Azt javasolja, hogy
írjanak levelet a védelmi minisztériumnak, feltüntetve az összes adatot, ami a hadifogoly apára vonatkozik.
Zólyomi Miklósról, a védelmi minisztérium interneten elérhető adatbázisából megtudták, hogy 1944. szeptember 14-én esett fogságba. A fogságba esés helye pedig nem egyértelmű, ugyanis cirill írással a „Bekes” nevű települést jelölték meg, ami magyarul több fordítást is kapott: Bakos, Bokos, Békés, Bagos, Bogyós. A fogolytábor száma: 104.
Hadtörténetet kutató történészt is megkértünk, értékelje azokat az adatokat, amelyek előkerültek. Berekméri Róbert levéltáros, történész érdeklődésünkre utánanézett a fogolytábor száma alapján, hogy hol lehetett 1944-ben a 104-es számú fogolytábor, ahol magyar állampolgárságú honvédeket tartottak fogva. Azonban arról számolt be, annál több információ nincs, mint ami a védelmi minisztérium honlapján elérhető. Úgy vélekedett, hogy
nagy valószínűség szerint egy tranzitlágerről van szó, ahol Zólyomi Miklós elhunyt és adatait nem tüntették fel sehol.
„Megkerestem a veszteségi adatbázist is, ahol az elhunytak névsora szerepel, de sajnos ott sem találtam” – tette hozzá.