Nem nyugodott bele sem Dormánfalva, sem a Bákó Megyei Prefektusi Hivatal abba, hogy a Csíkszentmárton és Dormánfalva közötti, ezzel együtt Hargita és Bákó megye határának megállapítása érdekében kezdeményezett közigazgatási pert a Hargita Megyei Törvényszék tárgyalja. A keresetet még 2020 februárjában iktatta Csíkszentmárton jogi képviselője a Hargita Megyei Törvényszéken, azt kérve a bíróságtól, hogy az 1968-ból származó 2. számú, az ország közigazgatási felosztásáról szóló törvény, másrészt egy ennél korábbi, szintén 1968-as minisztertanácsi határozat alapján jelölje ki a két megye közötti határt – ennek értelmében
Úzvölgye Csíkszentmárton része.
A község ugyanakkor az 1906-ban készült, az „Úz egész patakától a tábláig”, illetve „Úz vize a IV. határ között” területek telekkönyveivel is igazolni tudja ezek hovatartozását.
Az úzvölgyi temetőt és annak környékén több csíki közbirtokossági területet saját nevére telekkönyveztető Bákó megyei város és a Bákó megyei tanács válaszképpen azt kérte a Hargita Megyei Törvényszéktől, állapítsa meg, hogy területileg nem illetékes az ügy tárgyalására. Miután beadványukat tavaly nyáron elfogadták és átküldték az ügycsomót a Bákó Megyei Törvényszékre, a szentmártoniak ugyanilyen jogi eszközökkel éltek, és indítványozták, hogy mivel utóbbi bíróság ugyanúgy nem illetékes a tárgyalás lefolytatására, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék jelölje ki a tárgyalás helyszínét. Ez idén februárban meg is történt,
a legfelsőbb bíróság a Hargita Megyei Törvényszéket jelölte meg az elsőfokú tárgyalás helyszínéül.
Mindezek ellenére a Bákó megyeiek újra próbálkoztak az áthelyeztetéssel. Július végén a Bákó Megyei Prefektusi Hivatal, augusztus elején pedig Dormánfalva nyújtott be keresetet a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához, azt kérve, hogy a bírósági eljárás tárgyalását helyezzék el Csíkszeredából. Az ítélőtábla mindkét keresetet elutasította, így a per nemsokára a Hargita Megyei Törvényszéken kezdődhet el.
Mint Schulleri Kinga, a perben Csíkszentmártont képviselő csíkszeredai ügyvéd kérdésünkre elmondta, a Bákó Megyei Prefektusi Hivatal az áthelyezési kérésben arra hivatkozott, hogy mivel a katonatemető miatt korábban konfliktus alakult ki, feltételezhető, hogy a Hargita megyei bírák nem lesznek pártatlanok az ügyben, ezért kértek semleges helyszínt. Az ügyvéd szerint ő azzal érvelt, hogy az úzvölgyi incidens két éve történt, nem ismétlődött meg, ugyanakkor
nem helyénvaló azt feltételezni, hogy a Hargita Megyei Törvényszék bírái részrehajlók lennének.
A dormánfalviak hasonló keresetét hivatalból utasították el, mert kétszer nem lehet ugyanazt kérni egy ügy kapcsán. Az ügynek tulajdonított fontosságra jellemző, hogy a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán a kijelölt bíró nem vállalta a tárgyalás lefolytatását, ezért a hivatali szabályok szerint egy véletlenszerűen kiválasztott bírónak jutott ez a feladat.
Miután Dormánfalva 2019-ben jogszerűtlenül román parcellát alakított ki, emlékművet és betonkereszteket állíttatott a csíkszentmártoniak által gondozott úzvölgyi sírkertben, több per is indult a terület dormánfalviak által történt közvagyonba vétele, az építkezési engedély érvénytelenítése, a terület korábbi állapotának helyreállítása és a sírkert dormánfalviak által történt telekkönyveztetésének érvénytelenítése érdekében, ehhez csatlakozik a megyehatárper is.
A persorozat első, csíkszentmártoniak számára kedvező ítélete idén májusban született meg, amikor a Bákó Megyei Törvényszék megállapította, a dormánfalvi önkormányzat 2019. március 29-i és június 25-i határozatai, amelyekkel a haditemető 7979 négyzetméteres területét a város közvagyonába vették, érvényüket veszítik.
Az elsőfokú ítélet ellen Dormánfalva fellebbezést nyújtott be, ezt októberben tárgyalja a Bákói Ítélőtábla. Egy másik pert jogerősen már elveszített a Bákó megyei város tavaly Csíkszentmártonnal szemben – a dormánfalviak azt próbálták elérni, hogy a bíróság érvénytelenítse azt a 2007-ben hozott helyi tanácsi határozatot, amellyel az alcsíki község közvagyonában vette az úzvölgyi haditemetőt és az egykori honvédkaszárnyákat.