A gyár régi dolgozója lapunknak elmondta, mióta pénteken megkapták az egység bezárásának hírét, nem tudja azt feldolgozni, és ebben a kollektíva nem lelt semmiféle támogatásra, segítségre a vezetőség részéről. Ami tulajdonképpen nincs is, mert
a Lactate Harghita tejgyár bukaresti távvezérléssel működik, nincs helyi vezetőség,
ráadásul az egységen belül is több kisebb, külön jogi személyiséggel rendelkező, külön számlázó, adózó cég van: a begyűjtés, termelés, eladás el van különítve. Így nem látták át a belső folyamatokat, de arról
meg vannak győződve, hogy a 35 éves múlttal rendelkező csíki tejgyár nyereséges,
nincs adóssága, modern, megfelel a mai követelményeknek, ezért is felháborító, fájdalmas és érthetetlen számukra a bezárása.
Az pedig végképp abszurdum, mondta, hogy most is képzésekre küldik őket, mikor már nem lesz szükség a tudásukra. Végső soron a hiányzó empátiát rótta fel a Lactalis multinacionális vállalatnak, amelynek – több más hazai hasonló termelőegységgel egyetemben – őszig még része a csíki tejgyár.
„Ezt megengedheti az ország magának? Miként engedheti meg a kormány, hogy egy jól menő gyárra lakatot tegyenek?! Abból többé nem lesz semmi!” – háborgott a panaszos alkalmazott a gyár előző tulajdonosát hibáztatva a történtekért: szerinte nem kellett volna privatizálni a környék gazdáinak megélhetést jelentő egységet.