A Nemzeti Színház új nagyszínpadi díszfüggönyét Vidnyánszky Attila vezérigazgató felkérésére Kustán Melinda textiltervező, iparművész tervezte 2019-ben. A 167 négyzetméteres alkotás 104 kézi hímző munkájának eredménye, akik
belehímezték sorsukat, örömeiket és fájdalmaikat.
Ez a függöny a világon egyedülálló és jóval több, mint színpadi kellék.
– hangzott el vasárnap délután a Nemzeti Színházban az összetartozás függönyének avatóünnepségén. Az eseményre szerte a Kárpát-medencéből érkeztek olyan hímzőasszonyok, akiknek a keze munkája fellelhető a monumentális alkotáson.
– emelte ki köszöntőbeszédében Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter.
„Nem pusztán egy színházi kelléket avatunk, a Nemzeti Színház új függönye a magyar nemzet szövetbe hímzett története, a közös emlékezet és a közös jövő egyaránt. Ez a mű egyben a nemzeti összetartozás szimbóluma is.
– osztotta meg ünnepi felszólalásában Hankó Balázs.
Mint mondta, ebbe a függönybe nemcsak fonalak, hanem korszakok szövődtek bele. A gépi hímzéstechnológia precizitása és a kézi öltések emberi melegsége együtt teremtették meg azt a harmóniát, amely a magyar kultúra egyik legfontosabb jellemzője: az újra való nyitottság, de az abszolút érték iránti elkötelezettség és hűség. És talán szimbolikus, hogy ebben a műben már a mesterséges intelligencia is helyet kapott – az ember szolgáltában. Mert a technológia akkor válik értékké, ha a lélek munkáját segíti.
Kustán Melinda textiltervező és iparművész beszédében hangsúlyozta, a függöny megalkotása során százak dolgoztak azzal a szándékkal, hogy értéket teremtsenek az egész magyarságnak, az eljövendő generációknak.
„Ha szakfolyóiratban publikálnék, így fogalmaznék: a Nemzeti Színház nagyszínpadi díszfüggönye
Olyan mű, amely kulturális örökségünk jelképeit nem csupán továbbviszi, hanem új, mai értelmezéssel ruházza fel. Ha viszont a díszfüggönyre és alkotótársaimra nézek, a beláthatatlan mennyiségű és tiszta szándékra gondolok, akkor nem fogalmazhatok másként: a díszfüggöny egy csoda, egy kincs. Egy olyan nagyléptékű mű, amihez még hasonlóra sem tudunk széles e világon példát találni.
– osztotta meg a nézőkkel Kustán Melinda.
A tervező elmondta, hogy a koncepció kialakításakor arra kereste a választ, hogy megszülethet-e egy olyan textilalkotás, amely egyszerre szólal meg kortárs formanyelven, mégis időtlen jelenléttel bír, miközben
határozottan hordozza a magyar kulturális hagyományok mély archetipikus rétegeit.
„Kihívás volt, hogy párbeszédet hozzak létre a népművészet és az iparművészet formavilága között – ugye két látszólag eltérő rendszer –, hogy egy harmonikus, egymást erősítő módon táruljon el szemünk elé.”
Rámutatott, hogy a díszfüggöny nem statikus, nem megdermedt műtárgy. Élő, lüktető emberi alkotás.
Olyan mű, amelyet érintéssel, figyelemmel, lélekkel, tudással vagy akár tiszta ösztönnel is meg lehet közelíteni, amely csak így, személyes viszonyuláson keresztül tárja fel a valódi üzenetét.
„Örömmel és büszkeséggel mondhatom, hogy megszületett egy olyan műtárgy, amely a tudományos igényű kutatás, a szisztematikus tervezés, a kézműves hagyomány és a modern technológia, köztük a mesterséges intelligencia, eredményeit egyesíti. Egy páratlan textilmű, amely térben, időben és kultúrájában és – reményeim szerint –
Kustán Melinda úgy véli, a függöny elkészülése nemcsak művészeti és tudományos vállalkozás, hanem közösségi értékteremtés is. „Feladatot ad a jövő generációi számára: gondozzuk, becsüljük és értő, tanulni kész lélekkel közelítsük a kulturális örökségünkhöz.
– fogalmazott.
Vidnyánszky Attila beszédében úgy fogalmazott, ez a függöny olyan lett, amilyenek egy kicsit mi vagyunk:
lélekből született, nem hivalkodó, de ha jól megnézi az ember, akkor pompázik, csendes, alázatos és iszonyú mélységek vannak benne.
„Még beregszászi színházigazgató voltam, amikor sokadszorra a határon több órát várakozva, megalázó helyzetben ült a kicsi társulatom elcsigázottan, és én akkor azt tudtam mondani nekik, hogy figyeljetek ide, kezeljétek úgy a Magyarországra való átjöveteleinket, mintha minden egyes átjövetelünk egy-egy öltés volna, amivel visszavarrjuk képletesen is egy kicsit a leszakadt Kárpátalját. A beregszászi színház már több mint háromezer ilyen öltésnél jár, itt a színpadon meg több tízezer van. Azt mondta nekem valaki, hogy egy embernek egy élet alatt nem lehet ezt kihímezni.”
Arról, hogy milyen legyen a Nemzeti Színház, egyik elődjét, Németh Antalt (1935-től 1944-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója) idézte, aki azt mondta:
nyelvében magyar, lelkében nemzeti és minden tekintetben ízig-vérig színház.
„Ez a meghatározás a világ összes nemzeti színházára érvényes. Lehet, hogy ki kell cserélni a magyart franciára, olaszra stb. Van egy dolog viszont, ami csak a mi Nemzeti Színházunknak a feladata. Történelmünk borzalmas Trianon-tragédiája után a magyar Nemzeti Színháznak az a feladata, hogy
Az ünnepségen közreműködött a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar, Mészáros Katalin, a színház sajtókommunikációs vezetője, valamint Juhász Péter színművész.
A nagyszínpadi díszfüggöny hivatalos átadója után a közönség a Vidnyánszky Attila rendezte Bánk bán című ünnepi előadást tekinthette meg.