{L1}
Március végére, április elejére megérkeznek Székelyföldre is a gólyák – válaszolta érdeklődésünkre Demeter László biológus, hozzátéve, hogy talán még hamarabb is. Hiszen,
ha jó az idő, meleg van és fúj a szél, az kedvez a hazatartó gólyáknak és gyorsabban tudnak repülni, segíti őket a légáramlat.
Mire megérkeznek, lesz mit enniük, a táplálékszerzés sem jelent nagy gondot, ám ha közben lehűl az idő, az megviselheti őket. „Volt már rá példa, hogy aggódtunk, mi lesz velük, mert hirtelen lehűlt az idő, még havazott is” – mondta érdeklődésünkre Demeter László biológus, hozzátéve, hogy
a hó alatt nehezebben tudnak táplálékot szerezni és ez megviselheti őket.
Demeter László azt is elmondta a Székelyhonnak, hogy a gólya jellegzetesen alföldi madár, a 18. századig még nem is volt ezen a vidéken. Orbán Balázs néprajzi gyűjtő és író is csak fekete gólyáról tesz említést a 19. században, jóval azt követően telepedtek itt meg. A gólyaszaporulat arra enged következtetni, hogy
megszerették ezt a vidéket, ugyanis az utóbbi két évtizedben megkétszereződött a gólyák száma Székelyföldön.
„Nagyon szeretik itt, jól érzik magukat, ami a bő táplálékkal magyarázható” – jelezte a biológus, hozzáfűzve, mivel sok a kaszáló ezen a vidéken, ahol a nagytestű rovarok, többségében szöcskék élnek, amely a fő nyári tápláléka a gólyáknak, bőséggel jut ennivaló.
„A nagy rovaroknak, még a rágcsálóknak is menedéket nyújt a fű, amelyet amikor elkezdenek kaszálni, akkor van a legnagyobb szüksége a gólyáknak a gazdag tápértékű élelemre, akkor kell a fiókáikról is gondoskodniuk” – magyarázta Demeter László, hozzátéve, hogy a legelők nem annyira vonzók a gólyáknak, és ahol több a legelő, mint a kaszáló, ott kevesebb a gólya is.
Háromszéken a Feketeügy mentén, illetve Alcsíkon is olyan gólyakolóniák alakultak ki, amilyenek csak Lengyelországban vannak.
Maros megyében a Felső-Maros mentén él sok gólya, Sáromberke, Sárpatak, Gernyeszeg a legtöbb gólyával büszkélkedő falu.