A Boros Vilmos plébános által celebrált szentmisén helyi és környékbeli személyek, közöttük az Erdélyi Vitézi Rend, a Kézdiszéki, illetve Kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselői vettek részt. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi oktató beszédében a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szólt.
A megnevezésben benne van, hogy nem a kommunizmus összes áldozatának az emléknapaként tarthatjuk számon azt a napot. Romániában a nyilvántartások szerint hivatalosan (bírói végzéssel) 600 ezer személyt kommunista ellenes tevékenység miatt ítéltek el politikai okokból, de valójában meghaladja a kétmilliót azoknak a száma, akiket 1945 és 1989 között politikai okokból börtönökben, lágerekben, pszichátriai intézetekben fogva tartottak, kínoztak, vagy kivégeztek. És ez a szám nem tartalmazza azokat a román állampolgárokat, akiket ítélet nélkül, a hegyekben, vagy más helyeken kivégeztek, anélkül, hogy nyilvántartottan börtönben, vagy lágerben lettek volna” – emelte ki a felszólaló.
„Azt gondolom, hogy Dézsi, Pusztai és Jeges számára elégtétel volna, ha tudnák, hogy ezen a napon rájuk emlékeznek.
– emlékezett meg az áldozatokról, akikért a szentmisét felajánlották.
Fekete Miklós nyugalmazott zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megköszönte Szabó Ottónak, az engesztelő szentmise ötletgazdájának a kitartását, majd a kommunizmus áldozatairól szólt. „Ma mondjuk ki először, hogy Pusztai, Jeges, Dézsi, Szígyártó Domokos (ozsdolai molnárlegény, akit 1959-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával a román hatóságok kivégeztek – szerk. megj.) nem csupán áldozatai a diktatúrának, hanem vértanúi. (…)
– hangzott el méltatásként.
Miután a kézdivásárhelyi Benke Sándor saját versét olvasta fel a megemlékezésen, a szentmisét a kultúrotthonban állófogadás követte.