Jézus kínszenvedésének, halálának és temetésének napján hallgatnak a harangok, az orgona, régen nem gyújtottak tüzet sem. Nagypéntek, a középpontban a passióval, a szigorú böjt, a megtartóztatás napja, amelyen a keresztről elmélkednek a keresztények. Ezen a napon és nagyszombaton nincs szentmise a római katolikus templomokban.
Liturgikus értelemben arra a napra emlékeztet a nagypéntek, amikor maga az örök Főpap mutatta be életáldozatát a kereszt oltárán.
A templomi oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartás három fő részből áll. Igeliturgia-olvasmányokkal, a János-passió felolvasásával. Ezt a tíz egyetemes könyörgés követi, amelyekben az egyház az egész emberiségért imádkozik, idén pedig, tizenegyedikként megemlékeztek a járvány áldozatairól, betegeiről is.
A zetelaki Szent Kereszt megtalálása titulusú plébániatemplomból közvetített nagyheti szertartásokon a plébánia munkatársai vesznek rész, és szerepük is van a megérintően szép liturgiában. Elhangzott a szenvedő szolgáról szóló Izajás-olvasmány, a János-passió, majd az egyetemes könyörgések.
„A járványban megbetegedettekért, az elhunytakért és a szeretteiket elvesztőkért is imádkozzunk, testvérek, hogy megtapasztalhassa a keresztény nép: életünkben és halálunkban egyaránt mellettünk áll Krisztus, a Mindenség Királya.”
Az imacsend után a főcelebráns, Papp Antal plébános így folytatta: „Mindenható, örök Isten, tekints kegyesen aggodalmunkra, könnyítsd meg gyermekeid terhét, fogadd országodba az elhunytakat és erősítsd meg gyenge hitünket, ahogy megerősítetted Szent Fiadat, Jézus Krisztust, aki értünk kiürítette a szenvedés kelyhét. Add, hogy mindig kétkedés nélkül bízzunk atyai gondviselésedben. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
A nagypéntek szertartásának csúcspontja a hódolat a szent kereszt előtt. Ez a szertartás igen régi gyökerű – magyarázta kérdésünkre Jánossi Imre zetelaki segédlelkész. – Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak, és azt megcsókolták. Idén, az egészségvédelmi intézkedések részeként csupán a főcelebráns, Papp Antal plébános hódolt a kereszt előtt. Homíliájában emlékeztetett: minden ember élete egy Getszemáni-kert. Hasonló hatások érhetik, és azonos érzelmeket élhet meg, mint Jézus. Üzenete: élete során mindenki tehessen azért, hogy legyen egy „Arimateai Józsefe”, aki majd gondoskodik róla.
Végül az áldoztatás szertartása és áldás nélküli elbocsátó ima következett. Csendes kivonulással ért véget a nagypénteki szertartás.