Taps, üdvrivalgás és a magyar himnusz fogadta a sepsiszentgyörgyi állomásra pontosan este 8 órakor befutó zarándokvonatot, a peronon egy tűt sem lehetett volna leejteni.
A várakozók és az érkezők arcán egyaránt a találkozás öröme látszott.
A Magyarországról érkező össznemzeti zarándokvonatnak, amely a Csíksomlyó expressz és Székely gyors 16 összecsatolt vagonjából állt, 1100 utasa van.
Fárasztó volt az utazás a zarándokoknak, volt, aki éjfélkor ült vonatra, mindannyian éjfélre érnek a szállásukra, de megéri. Mint elhangzott:
megéri azoknak, akik sokadjára jönnek, és ugyanígy gondolják azok is, akik először élték át azt az élményt, hogy nemzettársaik várják őket a határon túl, hogy egy nagy közös ünnep részesei lehessenek.
Egy 78 éves hölgy most először vesz részt a búcsún: lányával készült jönni, de mivel lánya időközben megbetegedett és meghalt, így most a neki tett ígéretét teljesíti, jövőre pedig még az El Camino zarándokutat is bevállalja.
Nekem most már csak a hazám és magyarságom maradt” – mondta.
Egy szombathelyi zarándok, aki már hetedjére utazik a vonattal, így vallott arról, miért vállalja az utazás fáradságát: „mert megélhetem a hitemet a nyeregben, és megélhetem a nemzettudatomat, ami most már kihalni látszik a Magyarországon élő fiatal magyarokból.
– fogalmazott.
A peronokon a zarándokokat váró sepsiszentgyörgyieket is megkérdeztük, hogy miért fontos nekik fogadni a búcsújárókat: egyikük azt mondta, hogy amikor először jött ki a zarándokok fogadására,
egy idős székely harisnyás bácsi azt mondta a peronon „jó, hogy jöttek, de késtek 70 évet”.
Azt az általa megélt és azóta is keresett érzést éli meg ő is minden alkalommal – osztotta meg velünk. Egy idősebb házaspár pedig ily módon pótolja a búcsút, amelyre koruk, fizikai állapotuk miatt már nem tudnak elmenni.
A vonat továbbindulása előtt a székely himnusz is elhangzott, ismeretlenek – utazók és várakozók – szorongatták egymás kezét, apró szuveníreket osztogattak egymásnak.