Az erdélyi református naptárban a misszió vasárnapja volt szeptember elseje, az a nap, amikor a gyergyószentmiklósi református templom megépülésének 125. évfordulójára szervezett ünnepi eseménysorozat zárult. A gyergyószentmiklósi pedig missziós egyházközségként működik, hiszen a nagy többségében katolikus Gyergyószék más településeinek reformátusait is szolgálja.
Nagyon fontos, hogy azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva szülőföldjükről ide kerültek, miként tudják képviselni, megtartani a hitüket, a központi gondolatot, ami köré összegyűltek, hogyan tudja a gyülekezet a reformátusságát megmutatni, továbbadni. Hiszen addig lesznek elismerve, addig létezik tisztelet irántuk, amíg a templomba hitvalló emberek fognak járni, és bizonyosságot tesznek hitükről – fogalmazott a püspök.
Az első keresztény gyülekezetek alapítóinak példáját hozta fel, akik letelepedtek valahol, és akiknél még a „Krisztus-követő” gúnynév lehetett, de életvitelük, Jézus példáját követő áldozatvállalásuk alakította ki azt a viszonyulást, ahogy
a kezdeti gúnyolás elismeréssé, megbecsüléssé változott.
Nagyon nehéz idők jönnek a keresztényekre, és ennek már láthatók a jelei, és ismét gúnynévvé változhat a keresztény megnevezés, ha felületes, nem őszinte a hit a felekezetek életében.
Könnyen bélyegeket kaphatunk, amit utána nehéz megváltoztatni. De ha maradunk ennél az őskeresztényi gondolkodásnál, hogy
– hangzott el a prédikációban.
Az ünnepi istentiszteleten Gyergyószentmiklós katolikus egyházközségeinek papjai is jelen voltak.
Dávid György főesperes kifejtette, hét templom, számos kápolna, útszéli kereszt mutatja meg a város vallásosságát, és a templomok közül az egyik a református.
„Amikor a templomot ünnepeljük, sosem a falakat ünnepeljük, hiszen azok bezárnak és elválasztanak, hanem a lelkületet, amely ezt építette. Az embereket, akik odaadták a keveset, hogy valami nagy valósuljon meg belőle” – mutatott rá.
A gyülekezet tagjainak műsorával színesített eseményen köszöntőt mondott Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok is, és az eseménysort Ősz Sándor, a helyi egyházközség főgondnoka zárta le, köszönetet mondva mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a sokak (nem csak reformátusok) által látogatott ünnepi eseménysor sikeréhez.