Hétfő délután a múzeum munkásságáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők a Csíki Székely Múzeumban. Az előadások mozaikszerűen tálalták mindazt, ami a Patina múzeumi folyóirat harmadik számában megjelent, mintegy ízelítőként szolgáltak ehhez. A Patina ezen száma egyébként már megvásárolható.
Az esemény utolsó előadását Túros Eszter művészettörténész tartotta „Szellem keresi helyét” – A csíkszeredai kortárs képzőművészet változó helyeiről címmel.
A Szellem keresi helyét egyébként egy visszautalás a 2003-as azonos című kiállításra,
amit a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola melletti holtteret kívánta rendeltetésszerűen használni, így Szigeti Gábor képzőművész az épületoszlopokat kidekorálhatta. Mint az előadáson is elhangzott, sokan emlékezhetnek még erre a mozgalomra.
Az előadás alapját az adta, hogy Csíkszeredában jelentős képzőművészeti élet bontakozott ki az elmúlt évtizedek során: nem csak a művészeti oktatás, hanem számos művész is képviseli a várost.
A gazdag művészeti élet megköveteli a saját teret is, Túros Eszter szerint
2010 körül volt olyan időszak is, amikor több mint tíz kiállítótér és galéria volt Csíkszeredában.
Az előadáson ezen galériák emlékét elevenítette fel a művészettörténész, így az elkövetkező sorok sokakban nosztalgiát kelthetnek. Túros Eszter képzőművészekkel készített interjúkat, remélvén, a későbbiekben is sokat segítenek majd másoknak az így szerzett információk.
Az első galéria, amiről szó volt, a Golden Gallery-ként ismert Petőfi utcai galéria, amely a rendszerváltás előtt a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének galériája volt. Habár utóbbi felállásában megszűnt létezni, Balási Csaba üzletember és fotográfus átvette és kialakított egy galériát, ami egyben műkereskedésként és művészellátóként is funkcionált.
A második kiállítótér már sokkal formabontóbb volt, a híres Tilos kávéház. Az underground kulturális helyszínen kiállításokat is szerveztek, leginkább kortárs művészek munkáiból. A következő bemutatott kiállítótér az egykori Kriterion Galéria, ahol zömében erdélyi képzőművészek munkáit láthatta a közönség. A Kriterion Galéria egyébként nem szűnt meg, 2011-ben Új Kriterion Galéria néven éledt újjá hamvaiból.
Az előadás további részében szó esett a Kossuth utcai galériáról és a Székelyföld Galériáról is, amelyeknek egyaránt az volt fő jellemzője, hogy
a helyi művész szférát népszerűsítette, a székelyföldi és erdélyi képzőművészetet pártolta.
Bemutatta a Megyeháza Galériát is, ami habár jelentős változásokon ment át az évek során, és persze eredeti célja nem is a művészetnek otthont adó tér volt, ma már tárt karokkal várja mindazokat a művészeket, akik akár első, akár többedik alkalommal kiállítani szeretnének.
A galériákon és a kiállítótereken túl szó volt a csíkszeredai művészeti alakulatokról is,
hiszen nélkülük nem lenne ilyen színvonalas a helyi kulturális élet.
Ilyen alakulat volt a Projekt, ami 2008 és 2011 között élt, kiállításaikon elsősorban a fiataloknak adott teret a csapat. Említésre került a Studio 9 is, kilenc csíkszeredai képzőművész 2006-ban alakult csoportosulása, és ha nem is az eredeti felállásban, de ma is létezik a formáció.
A nemrég feloszlott TAG csoport volt a következő, akiknek utolsó kiállítása 2020-ban volt, művészetüket Európa szinten megmutathatták. A Grafirka egyesületben hat női alkotó vesz részt, céljuk az edukatív képzőművészeti nevelés, mai napig élő formációról van szó.