Őrületes szerelmi viszonyok kavarognak, senki sem tudja, ki kit szeret, ki kinek udvarol, mindenkinek tetszik valaki, de folyamatosan félreértésekbe bonyolódnak. Pedig az egész egy békés ebéddel kezdődött, ahol is Pacarel cukorgyáros bejelenti, hogy operaénekest szerződtetett házába, aki majd elénekli lánya operáját. Egy fiatalember valóban be is állít… – áll a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a kézdivásárhelyi Udvartér Teátrum közös előadásának ismertetőjében.
Georges Feydeau Zsákbamacska című produkcióját Barabás Árpád, az udvarhelyi színház művészeti vezetője állítja színpadra.
Ilyen szoros együttműködést még nem valósított meg a két színház, remélik, hosszú távon is folytatni tudják – emelte ki Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója a sajtótájékoztató elején.
Barabás Árpád elmondta, hogy a produkció megvalósításának ötlete egy évvel ezelőtt született meg. „Akkor történt meg Kézdivásárhelyen az intézmény újratervezése, és felmerült, hogy csináljuk meg a Zsákbamacskát, de hirtelen túl nagy volumenű dolog lett volna, így abban maradtunk Lung László Zsolttal, hogy jövőre marad.
– ecsetelte a darab apropójának ötletét.
Hozzátette: azt tapasztalja, hogy az utóbbi évtizedekben a vígjátékok a perifériára kerültek, mintha egy vígjáték nem lenne elég fajsúlyos, hogy egy színház foglalkozzon vele. „Van a társulatban olyan kollégánk, akinek ez az első vígjátéki szerepe, miközben hét éve van a pályán, plusz a főiskola.
– fejtette ki Barabás Árpád.
A rendezői koncepció kiindulópontjáról kiemelte, hogy
Feydeau-ról sokszor elhangzik, hogy az abszurd előfutárának tekinthető, így számára is az volt a fontos, hogy az előadás világát az abszurdhoz közelítsék – játékmódban, jelmezekben és az egész tálalásában.
„Ezzel talán egy picivel másabb, több tud lenni az eddigi, általam ismert Feydeau-feldolgozásokhoz képest. Nyilván ebben van rizikó, mint minden előadásban, de számomra nagyon fontos volt, hogy azt a világot, amit felrakunk a színpadra, innen közelítsük meg, és ne a hétköznapi, reál helyzetből, vagy ne is próbáljunk meg visszaidézni egy olyan kort, amihez nekünk nem sok közünk van. A darabbeli figurák most is az utcán járkálnak. Ez egy, a diabetikus cukor gyártásából hirtelen meggazdagodott, jómódú család, de ők csak gyártják, nem fogyasztják. Ehhez hasonló vállalkozókat ma is ismerünk.”
Gábor Zsófi jelmeztervező úgy fogalmazott, hogy a rendező első körben kontrasztszerű jelmezeket szeretett volna, vagyis „hogy egy nagyon sötét és egyszerű, monokróm légkörbe nagyon színes jelmezek kerüljenek be”. Ez elmondása szerint annyiban változott, hogy most már minden nagyon színes.
– fejtette ki. Mint mondta, az egyik jelmeznél a munkáját egy kolozsvári kollégája, Tudor Lucanu segítette.
Szűcs-Olcsváry Gellért a díszlet kapcsán kiemelte, hogy nagy volumenű munkát jelentett. Ő színészként és díszlettervezőként is benne volt a produkcióban, de mivel a díszletes műszaki vezető sürgős kórházi ellátásra szorult, így abban állapodtak meg a rendezővel, hogy a díszlettel fog teljes mértékben foglalkozni „Javaslatomra mint színész kikerültem a produkcióból, de annál többet tudtam fúrni-faragni és gyártani a háttérben. Egyszerűbb és rövidített útnak tűnt ez, reggeltől estig dolgoztunk, de elmondható, mára a díszlet készen áll” – részletezte a darabban betöltött új szerepét.
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ igazgatója, a darabban Pacarel urat alakító Lung László Zsolt az átszervezési procedúráról is mesélt, és arra is kitért, hogy
számukra hasznos, hogy egy ilyen színházhoz tudtak csatlakozni, mint az udvarhelyi.
Elhangzott az is, hogy Barabás Árpáddal több alkalommal dolgoztak már együtt. „Mindig nagyon hálás és ugyanakkor nehéz szerepeket kapok Freddytől, de valahogy ő tudta is, hogy most engem olyan szerepbe fog belehelyezni, amely szembesít azokkal az évekkel, amikor én teljesen mással foglalkoztam, és eléggé megtapasztaltam azt, hogy milyen az, amikor a vállalkozói szféra találkozik a művészszférával, és ott történik egyfajta kommunikáció.
– magyarázta.
A sajtótájékoztatón a próbafolyamat nehézségei is szóba kerültek, többek között az, hogy
a körülmények nem mindig kedveztek az alkotócsapatnak, hiszen kevés alkalmuk volt a színpadon próbálni, ugyanakkor az épület fűtésével is gondok adódnak.
„Reméljük, minden részlet a helyére kerül a bemutatóig, de a próbafolyamat során néha azt éreztük – immáron sokadik alkalommal, de most hangsúlyosabban –, hogy mi egy nagypályás focimérkőzésre készülünk, amit egyelőre pingpongasztalon gyakorolunk” – fogalmazott Barabás Árpád, utalva arra, hogy alig egy hetet tudtak nagyszínpadon próbálni. Ez az évek során visszatérő motívum, de ilyen még nem volt, hogy a főpróbahéten két nap is kiesett egyéb rendezvények miatt – tette hozzá Nagy Pál.