Egyéb kategória

Az elismerés számvetésre készteti az embert

Magyar állami kitüntetéseket adott át a nemzeti ünnep alkalmával Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere, Dolhai István csíkszeredai főkonzul és Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere olyan kiemelkedő székelyföldi, illetve csángóföldi személyiségeknek, akik tehetségükkel és példamutató életükkel szolgálták a magyar nemzetet.

Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetették ki Székely Emesét, a Marosvásárhelyi Református Kollégium egykori igazgatóját is, aki 2001–2013 között vezette az 1994-ben újraindult intézményt. A 2000-ben önállóvá vált tanintézetben Székely Emese igazgatósága alatt óvodai, majd az esti tagozat elindításával bővült a református oktatás a Bolyaiak városában.

Hiszi, hogy az irodalom a nevelés eszköze is

A kitüntetett pedagógus a Székelyhonnak bevallotta, az elismerés számvetésre készteti az embert.

Gondolatban végigfutottam ezt a 41 évet, amely idő alatt sok helyen voltam, és sok mindent csináltam. Olyan, mint egy pályavégi elismerés, ami jólesik”

– mesélte a marosvásárhelyi pedagógus, aki a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, de évtizedekig csak angolt tanított a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Pár éve azonban valóra váltotta régi vágyát: magyar irodalmat kezdett el tanítani.

A Mezőségen született pedagógus Nyárádszentbenedeken járt iskolába, de a szünidőket Pusztakamaráson, Sütő András szülőfalujában töltötte, ez pedig egész életét meghatározta.

Jó táptalajként szolgált későbbi élethivatásához is: a magyar nyelv és irodalom igényes műveléséhez, ami a felnövekvő nemzedék nevelésében teljesedett ki a hosszú és gazdag szakmai élet során”

– idézte fel gyermekéveit a díjátadásra írt laudációjában dr. Puskás Attila.

Ugyanezt a „táptalajt” kívánja diákjainak is átadni, és az irodalmat nemcsak egy érettségire kötelező tantárgyként, nyűgként szeretné tanítani, hanem azt szeretné, ha a fiatalokat megérintenék az irodalmi alkotások, ha otthonra lelne diákjaiban a műalkotások üzenete.

„Nem vagyok szigorú, nem büntetek, az a célom, hogy ott legyen a diák lelkében egy vers, amelyet mindig elő lehet venni. Hiszek abban, hogy az irodalom nevelőeszköz, hiszen lassan elsikkadnak az ikonikus alakok, a példaképek, és kell most a kapaszkodó.

Az a dolgunk, hogy neveljünk is, ne csak tanítsunk, a befektetés azonban csak évek múlva látszik meg, a jövő dönti el, hogy milyen a ma pedagógusa és diákja, mert mindig kettőn áll a vásár”

– fejtette ki a Székelyhonnak a kitüntetett tanárnő.

„Önző módon elvárom, hogy nézzenek”

Úgy véli, régebb könnyebb volt megtalálni az utat a diákokhoz, hiszen a ma pedagógusa állandó harcban áll a világháló tartalmaival, amelyek a gyerekre ömlenek.

Éppen ezért rendkívül fontosnak tartja a papír alapú olvasást, még a házi feladatoknál is megkéri a diákokat, hogy írják le saját kezükkel a füzetükbe, fotózzák le, küldjék el neki e-mailen, hogy legalább „átmenjen” kezükön a kérdésre adott válasz, a feladat megoldása. Hozzáteszi,

órán sem hagyja, hogy a diákjai elkalandozzanak, úgy érzi, ha nem néznek rá, akkor nincsenek vele.

„Önző módon elvárom, hogy nézzenek, kommunikáljanak, figyeljenek, hisz olyan szép a magyar irodalom, ne csak egy vizsgatantárgy legyen az életükben” – mutatott rá Székely Emese pedagógusi elhivatottságára.

Magyar Állami kitüntetésben részesült továbbá:

Józsa István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum nyugalmazott tanára – Magyar Ezüst Érdemkereszt
Nagy Anna, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége pénzügyi igazgatója – Magyar Arany Érdemkereszt
Mátyás-János László, Csíkcsekefalvi Közbirtokosság elnöke – Magyar Arany Érdemkereszt
dr. Péter Sándor nyugalmazott pedagógus, újságíró, kultúraszervező – Magyar Arany Érdemkereszt
Kiss Imre, a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője – Magyar Arany Érdemkereszt