A jelenlévők többek között azt taglalták hosszasabban, hogy mindenekelőtt meg kellene végre határozni, kik a barótiak, valójában mit akarnak, hol a helyük a világban, a megyében és így tovább. Abban a megyében, mely – Simon Attila vállalkozó megállapítása szerint – mostohagyermekként bánik Baróttal, márpedig
anyagi támogatás hiányában a fiatalok elmennek a városból.
Benedek Huszár János polgármester ezzel szemben derűlátó hangnemet ütött meg. Mint mondta, a barótiaknak bízniuk kell abban, hogy 2024-ben több útszakasz is megújul a városban, például a Szabadság utca Olasztelek irányába, a Baróti Szabó Dávid, vagy a sokat emlegetett Petőfi utca, ugyanakkor jövőben végre átadják az új iskolaépületet is, és nem maradnak el a kórházépület fejlesztésének munkálatai sem.
Iskola, kórház, infrastruktúra – ezt a hármat emelte ki a tennivalók tömkelegéből, melyek alatt már-már összeroppanni látszik a város, de a fejlesztési irányvonallal nagyjából egyetértettek az utána röviden felszólaló tanácstagok is. Felvetettek azonban még néhány gondot. Asztalos Attila például a közbiztonság állapotát ecsetelte, és többen helyeselték, hogy
Baróton is meg kellene alakítani a helyi rendőrséget.
Kiemelték, bár a helyi tanács munkáját az egyetértés jellemzi, egymás között sokat vitáznak, megtárgyalják a dolgokat, de a tanácsüléseken, amelyek nyilvánosak, már a letisztázott határozattervezetekről szavaznak, ott már nincs, amiről vitatkozni.
Gál Károly szerint Barótnak annyi a gondja, hogy nemcsak egy parlamenti képviselőre, hanem egyenesen külön miniszterelnökre lenne szüksége Bukarestben azok orvoslásához, de még így sem biztos, hogy elő tudnák teremteni a fejlesztésekhez szükséges pénzt.
– összegzett.
Hogy mik lennének ezek a prioritások, arra egyértelműen nem derült fény, mert míg néhány évvel ezelőtt Barótot és Erdővidéket a majdani virágzó turizmus bölcsőjeként emlegették, a csütörtök esti fórumon többen is azt hangoztatták, azt már nincs, amiért erőltetni, a vidéket csak az ipar fejlesztése, a munkahelyek létesítése mentheti meg. Több vélemény is elhangzott a város helyzetéről, lakóinak gondolkodásmódjáról, és ez utóbbihoz kapcsolódik a végszónak is beillő javaslat, miszerint elsősorban „mentalitásváltásra, az önmagunkkal való szembenézésre” van szükség ahhoz, hogy az egyről a kettőre lehessen lépni.