„Az egzisztenciális szorongás a szorongás egyik fajtája, amely több életterületre kiterjedő kétségekkel és kérdésekkel jár.
A legjellegzetesebb ok, amivel kapcsolatban felmerül ez a szorongás, az az egyén céljaival és jövőjével kapcsolatos.
Ugyanakkor gyakran jelenik meg elégedetlenség, nyugtalanság és kilátástalanság érzése is” – fogalmazta meg az egzisztenciális szorongás meghatározását a Székelyhon kérésére Orbán Ágota kézdivásárhelyi pszichológus.
Szerinte azért nem működnek ilyenkor a „csak nyugodj le, nézd a jó oldalát a dolgoknak, ne foglalkozz vele” tanácsok, mert
az egyén az egzisztenciális szorongás kellős közepén nem találja a miértre a választ, a hétköznapokat kitöltő tevékenységek értelmét.
Testi tünetekben is jelentkeznek a belső dilemmák
„Ha valaki egzisztenciális krízissel küzd, olyan belső konfliktusokat élhet át, ami elzárkózást eredményezhet aktivitásoktól vagy emberektől” – fogalmazott a székelyföldi szakember. Hozzátette, az egyénre ilyenkor jellemző, hogy
megkérdőjelezi a stabil meggyőződéseit, hiedelmeit, továbbá fokozott küzdelmet él át az élet apró lépéseinek megtételében vagy döntések meghozásában.
Testi tünetekben is jelentkeznek ezek a belső dilemmák, mint például a szorongás, a heves pulzus, a légszomj vagy akár a pánikrohamok.
Mit tehetünk?
Ha egzisztenciális szorongással küzdünk, el kell fogadnunk a bizonytalanságokat és meg kell néznünk a saját „kontroll körünket”. Vagyis azt, hogy
mi az, amit befolyásolni tudunk, és mi az, amire nem tudunk hatást gyakorolni. Ilyenkor meg kell ragadjuk a szorongáskeltő gondolatot.
Ezt akár naplózó módszerrel is elemezhetjük, és nézhetjük meg a valóság tartalmát. Fel kell tennünk a kérdést: mi az ami cáfolja és mi támasztja alá, hogy az a gondolat igaz-e?
Orbán Ágota szerint gyakorolnunk kell stresszlevezető technikákat, például légzés- vagy relaxációs gyakorlatokat, de a „mindfulness” – azaz tudatos jelenlét – alapú gyakorlatok is segíthetnek a jelenbe visszahozni az elménket.