A gyulafehérvári születésű Egyed Gergely 2001-ben költözött feleségével Székelyudvarhelyre. Román nyelvet oktat, ez a hivatása, de szabadidejében mindig is szeretett sportolni. Sokáig futballozott, ám a
tanári munka mellett nem jutott elég idő a csapatsportokra. Így kezdett el kerékpározni, eleinte még egy városi biciklivel.
Előbb az udvarhelyszéki településeket járta körbe két keréken, majd következett Csíkszék és Gyergyószék. 2008-ban a családjától kapta ajándékba az első versenybringáját, így hosszabb távokat – 150, 200, 600, sőt, 1000 kilométeres túrákat – is bevállalt.
Húsz évnyi tekerés után úgy döntött, belevág az eddigi leghosszabb túrájába, és a határ mentén körbebringázza Romániát, még mielőtt a nyári szünidő véget érne. 15 nap alatt szerette volna megtenni az utat, de felülmúlta a célt:
13 nap, 14 óra és 40 perc alatt teljesítette a túrát, összesen 3150 kilométert tekert.
Útjának szépségeiről és nehézségeiről őszintén mesélt.
Mielőtt belevágott, fizikailag és mentálisan is rákészült az útra. Ezenkívül megtervezte az útvonalat, ami így szólt: Konstancáról indul, onnan Nyugat irányába halad, majd így a határ mentén körbebiciklizi az egész országot, és végül visszaér a tengerparti városba. Visszatekintve elmondta, hogy
az ország északi része tetszett leginkább, Bukovina és Máramaros vidéke meseszép.
A teljes utat rögzítette a Strava alkalmazásban, így aki kedvet kapna hozzá, vagy egyszerűen kíváncsi a részletekre, itt részletesebben utánanézhet.
Az útvonal biztos volt, szállást viszont mindig az adott napon keresett, attól függően, melyik településig sikerült elérni. „Nem tudtam előre foglalni, mert nem volt biztos, meddig jutok el. A feleségem segített, délután 4 és 6 óra között kezdtük keresni a pihenőhelyeket, és ahol épp tartottam, ott aludtam” – magyarázta.
Egy országúti kerékpár volt a társa, a két hét alatt naponta átlagosan 230 kilométert tett meg rajta.
Persze voltak könnyebb és nehezebb szakaszok is. Gergely elmondása szerint az első napokban haladt a legjobban, ekkor 305 kilométert tett meg.
Szinte mindenhol aszfalton tekert, egy öt kilométeres szakasz vezetett csak földúton, csakhogy itt azelőtt esett az eső.
– emlékezett vissza. Teljesítmény szempontjából ez volt a „leggyengébb” nap, de ekkor is sikerült 150 kilométert tekerni.
Noha teljesen új külső gumikkal vágott neki a túrának, azok egy hét alatt megrepedeztek. A Temesvárhoz közeli Zsombolyán ezért keresni kellett egy szervizt. „Kicserélték a hátsó, külső gumit. Ezzel az volt a gond, hogy
– mesélte. Végül ezt is megoldotta. Aztán Nagyszalontán ismét segítséget kért, miután a kerékpár pedáljára szerelt klipsz tönkrement, és mivel balesetveszélyes lett volna tovább tekerni, ezért kicserélték. Noha
eredetileg „csak” háromezer kilométerről szólt a terv, az említett kitérők miatt még hozzáadódott 150.
Kisebb baleset egyszer érte, mert nem sikerült időben kiakasztani a klipszből a cipőt, de csak felületi sérülést szerzett a térdén. Egyszer meg kellett állni továbbá ruhavásárlás céljából is, hiszen 35 Celsius-fokból indult, de a hegyekben már alig négy Celsius-fok volt reggelente. Mint mondta, ezekre a kisebb kitérőkre, megállókra számítani kell egy ilyen hosszú út során, minden gondot sikerült viszonylag hamar és könnyen megoldani, így ezek nem vettek el az élményből.
Sokkal nagyobb problémát jelentett a környezet, és az olyan akadályok, amikre nem volt felkészülve. „Nem említhetek egyetlen megyét sem az országban, ahol ne lettek volna gondok a kutyákkal. Két veszélyesebb helyzet is volt. Egyszer a cipőmbe harapott egy, másodjára pedig egyszerűen nem tudtam elbiciklizni egy kutyafalka mellett. Egy elhagyatott húsfeldolgozó mellett történt, segítséget kellett kérnem egy autóstól, hogy jöjjön mögöttem, dudáljon, tudjak gyorsan áthaladni a területen.
– emelte ki Gergely. A biztonság kedvéért vitt magával medvesprayt is, de szerencsére nem került olyan szorult helyzetbe, hogy indokolt legyen a használata.
Hozzátette, legtöbbször nem történt konkrét támadás, de rendkívül kellemetlen volt, hogy minden alkalommal kiugrottak elé, szaladtak utána az ebek. Nemcsak kóbor, hanem gazdás állatok is, amelyeknek tulajdonosai szabadon hagyták őket. Útja során szlovén kerékpárossal is találkozott, aki európai teljesítménytúrán vett részt, ő mesélte, hogy
pirkadat előtt nem mert útra kelni, mert félt a kutyáktól.
Portugáliától Konstancáig nem volt gond, csak Romániában találkozott ezzel a jelenséggel. Gergely szerint rossz fényt vet az országra, hiszen sok külföldi jönne ide kirándulni, de ilyen tapasztalatok után ő sem tudná nyugodt szívvel ajánlani, hogy bringával túrázzanak.
Ezenkívül nem számított rá, hogy ekkora lesz a kamionos forgalom.
A biciklisek számára kellemetlen, ugyanakkor veszélyes is, amikor a teherautók mindössze néhány centiméterre suhannak el mellettük.
Ezért érdemes figyelmesebben megtervezni az útvonalat – hangsúlyozta Gergely –, és elkerülni a zsúfolt szakaszokat.
Összességében eseménydús volt a túra, 13 és fél nap után elégedetten tért haza, és reméli, a negatív élmények idővel elhalványulnak.
Csaknem 140 órát töltött biciklin, az első napokban furcsa is volt, hogy nem tekeréssel kezdődött a reggel.
Bebizonyosodott ezen a túrán, hogy a fizikai erőnlét nagyon fontos, hiszen a napi 230 kilométeres átlag hatalmas terheléssel járt. „Próbáltam kímélni a lábaimat, könnyű áttéttel hajtani.
– összegzett.
Legalább ennyire fontos, hogy megfelelő mentalitással induljon el az ember. Gergelyt a legnehezebb pillanatokban a célt tartotta szem előtt, ez motiválta.
– mesélte. Meggyőződése, hogy hogyha az ember mentálisan rákészül, akkor lehetetlennek tűnő távokat is képes letekerni.
Egyed Gergely jelenleg 47 éves, de eszébe sem jutni leállni a sporttal. Sőt, ha teheti, a közeljövőben hasonló túrákat is szervez. Körbetekerné Magyarországot, és ha engedi az ideje, akkor nagyobb országokat is. Jövőre egy 2500 kilométeres túrán szeretne részt venni a Kárpátok hágóin, de mint mondta, ez még a jövő titka.