– Ön szerint mi lehetett Bogdan Aurescu külügyminiszter fejében, mi lehetett a célja, amikor nemrég azt nyilatkozta, hogy Székelyföld nem létezik, nyilván, számítva arra is, hogy ennek nagy visszhangja lesz?
– Úgy tűnik, Bukarest és Budapest is nyer abból, hogy időnként bizonyos kérdéseket terítékre tesznek. Az erdélyi magyarság egyfajta dzsókere lett hol a román, hol a magyar kormánynak. Másrészt,
azt mondani, hogy nincs Székelyföld, annyi, mintha azt mondanád, nincs Mócvidék, Máramaros, Bukovina vagy Moldova. Az identitást nem bukaresti kerek pecséttel szerzi meg, igazolja az ember.
Mi több, Aurescu ellentmond Iorgának és a krónikás Neculcének is, akik szintén írtak Székelyföldről. No, de ha belépsz a politikába, az olyan mintha egy disznóólba lépnél be, rögtön törölgetni kell a lábad… Jöjjön el Aurescu Sepsiszentgyörgyre, és például a Szalonnafeszten jelentse ki hangosan, „nincs Székelyföld, nincsenek székelyek”. Na, ehhez már nincs bátorsága!
– Lehet a magatartására magyarázat, hogy nem erdélyi születésű?
– Nem föltétlenül. Ez egyfajta politizálás. Ő késztetést érzett arra, hogy reagáljon Németh Zsolt kijelentésére, de szerintem egyiknek sem volt értelme, sem Németh Zsolt gesztusának (a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke Facebook-bejegyzésben szögezte le: „A székely zászló addig lobog a magyar közintézmények homlokzatán, amíg a román állam engedélyezi korlátozástól mentes szabad használatát Románia egész területén! Hajrá, székelyek! Hajrá, Erdély!” – szerk. megj.), sem a külügyminiszter reakciójának. Abban a pillanatban, amikor egy kívülálló beszél a székelyekről, ahelyett, hogy az értékeiket hangsúlyozná, csak indulatokat gerjeszt.
– Több mint száz évvel az úgynevezett „Nagy Egyesülés” után hogy látja, mit nyert Románia Erdéllyel?
– Hatalmasat! Bukovina, a Bánság és Erdély egy olyan Európához tartoztak, amelynek a Regát soha nem volt a része. Nem mindegy, hogy Isztambulban vagy Bécsben van a főváros! A kihívás: összehangolni az eszméket, aspirációkat. Ha nagyon akarunk Európához tartozni, integrálódni, az európai eszmékhez idomulni, meg kell érteni, hogy mindenki egyenrangú polgára ennek az országnak. Ám Budapest úgy tekint a székelységre, mint falusi rokonokra, Bukarest pedig mint alattvalókra…
– És mit nyert Erdély a Regáttal?
– Most könnyeket akar fakasztani? (Nevet!)
– Milyennek látja Székelyföld, Erdély jövőjét?
– Legyen világos: autonómia lesz, de soha nem csak az ország egy részének. Adminisztratív, kulturális, regionális autonómia lesz. Ennek már vannak rügyei, hiszen léteznek regionális igazgatóságok. Ezekből a regionális identitásokból alakul ki a nemzeti identitás, mint ahogy a nemzeti identitásokból lesz európai identitás.
A Közép Régió, Észak-keleti Régió helyett miért nem mondhatjuk ki, hogy Erdély, Moldva? Miért félünk a történelmi régióktól?
Mit nyerünk ebből? Ahelyett, hogy felismernénk, mennyi lehetőség rejtőzik ezekben a kultúra, a turizmus, az üzleti szféra számára. Ha intelligens emberek vezetnék az országot – bár az orosz–ukrán háború közepette nem ez a legideálisabb időpont, de – holnaptól nem megyéink lennének, hanem régióink, lengyel mintára. Leszögeznénk a helyi, régiós és nemzeti prioritásokat, megnéznénk, milyen költségei vannak az államnak, mik a lehetőségek, miként hangoljuk össze a vágyakat, törekvéseket, hogyan építjük ki a régiók közti szolidaritást, hogyan kötjük össze a meglévő sztrádaszakaszokat Bécsig, mert
ha valaki Moldvából bútort akar exportálni, míg az a vámhoz ér, darabokra esik szét.
Lehet, hogy Moldvának nincs pénze sztrádára, de a központi költségvetésből és a szolidaritási alapból megkapja az ehhez szükséges tőkét. Erdélyen belül is vannak kisebb régiók, más-más kulturális jegyekkel. Székelyföld egyik legnagyobb specifikuma a rovásírás. Ha Angliában lennénk, a Discoveryn és National Geographicon folyton erről beszélnének, mi pedig szőnyeg alá seperjük. Kellene egy program – és én egy hasonlón gondolkodom –, amely révén román nyelven megmagyaráznám, mi a székelység, mi az, ami összeköt bennünket, vagy akár a bukovinaiakat a máramarosiakkal. Ezeket az akadozó fogaskerekeket kellene összeilleszteni.
– De mi vehetné rá a regnáló politikai osztályt arra, hogy túllépjen saját azonnali érdekein?
– Egy könyvtár. Hogy egy kicsit olvassanak.