Nyolc éve jelent meg az egyik legjobb középkori belső nézetes videójáték, a Kingdom Come Deliverance amelynek az első 5-10 órája vízválasztó. Itt derül ki ugyanis, hogy
a játékos hajlandó-e elköteleződni mellette a rendkívül nehéz kezdés után, vagy inkább feladja és más kikapcsolódás után néz.
Ugyanez a helyzet a tavaly megjelent folytatással is – Kingdom Come Deliverance II –, ami minden szempontból szebb, jobb és ambiciózusabb az első játéknál.
Ez is az előzményhez hasonlóan ugyanolyan nehezen kezdődik, és a kihívásokkal teli kezdet rendesen megszűri a potenciális játékosbázist, hiszen
csak a legelvetemültebbek maradnak a játék, menetközben egyszerűsödő kihívásainak teljesítésére.
És hogy miért aktuális ez a két játék? Az első rész éppen most, a nyolcadik évfordulójára kapott egy alapos ráncfelvarrást, vagyis már a jelen generációs konzolokon is felskálázott 4K felbontásban és másodpercenként hatvanas képkocka-sebességgel fut, a második rész pedig egy éve nyűgözi le azokat a játékosokat, akik hajlandóak belevetni magukat számos kihívásba az elképesztő immerzióért cserébe.
A Kingdom Come Deliverance első és második része minden nehézsége és összetettsége ellenére különleges játékok. Több száz órát lehet úgy eltölteni bennük, hogy a fő küldetésekhez nem is nyúlunk, csak
egyszerűen ott létezünk ebben a középkori miliőben, próbálva egyre jobb lenni mindenben, amit a játéktér felkínál számunkra.
Nem kis vállalásba ugrott fejest a cseh Daniel Vávra, aki 2009-ben otthagyta a Maffia-játékokat fejlesztő kiadó 2K Studios csehországi kirendeltségét, és megalapítva a Warhorse Studios-t, a hozzá csatlakozó fejlesztőkkel egy belső nézetes középkori szerepjátékon kezdtek dolgozni. A kezdetektől fogva nyilvánvalóvá tették, hogy
ez egy sárkányok és varázslat nélküli világ lesz, amelyet rendkívül autentikusan és valósághűen terveztek megvalósítani.
Az indulás nem ment könnyen, ugyanis kiadót kellett találniuk a Kingdom Come Deliverance nevet kapó játéknak, amelynek protitipusát egy cseh milliárdos befektetésének köszönhetően tudták elkészíteni a CryEngine 3 grafikus motor segítségével.
Az első verzió nem igazán nyerte el a befektetők érdeklődését, ezért a Warhorse Kickstarter-kampányba kezdett, hogy megmutassák: igenis van igény a készülő játékukra, egyúttal pedig a fejlesztési költségek egy bizonyos hányadát is így próbálták előteremteni. A lépés bejött, a tervezett 300 ezer font helyett egymillió fontot sikerült összegyűjteniük a projektre (amelynek összköltsége mintegy 5 millió dollárra rúgott), a kiadó pedig a Deep Silver lett, akinek köszönhetően végül 2018 februárjában megjelenhetett a játék, amit rögtön az első napon egy nagy javítócsomag, az elkövetkező időszakban pedig öt sztorikiegészítő is követett.
A középkori Csehországban, vagyis az 1403 Bohémiájában játszódó cselekmény egy kovács fia, Skalitzi Henry körül forog, aki rögtön a sztori elején elveszíti szüleit, amikor
Luxemburgi Zsigmond magyar király, kunokból álló serege lerohanja szülővárosát, és mindenkit lemészárolnak, aki nem tud elmenekülni.
Henry a közeli helyőrséghez lovagol, figyelmeztetve az ottani parancsnokot a támadásra, majd visszatérve otthonába bosszút esküszik a szülei lemészárlását is elrendelő Tóth István ellen, aki ráadásul az apja által kovácsolt, ajándékba szánt kardot is ellopja.
A PC-re Playstation 4-re, Xbox One-ra kiadott kaland a prológustól kezdve teljesen megnyílik, és Henryvel belevethetjük magunkat a középkori hétköznapok minden kihívásába, kezdve attól, hogy
élelmet kell szereznünk az életben maradásért, páncélokat és fegyvereket a túlélésért, és a főküldetés előtt rengeteg hétköznapi kihívást kell teljesítenünk.
A játék kezdetén nincstelenek vagyunk, és szinte semmihez sem értünk, ha pedig konfliktusba keveredünk, egy random NPC (nem játszható karakter) is elagyabugyál bennünket. Pénzünk sincs, hogy jobb felszerelésekre tegyünk szert, így találékonynak kell lennünk, hiszen a küldetések teljesítéséhez (főként amelyek közelharcot igényelnek), elengedhetetlen a minket védő páncél és a használható fegyver.
A játék rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy elérjük a céljainkat:
-
különböző bónuszokat biztosító főzeteket készíthetünk a felszedhető növényekből,
-
fegyvereket kovácsolhatunk,
-
az innen-onnan összegyűjtött pénzünket pedig akár kockára is tehetjük és megduplázhatjuk, ha elég jók vagyunk már a kockázós minijátékban.
A világban szétszórt ládákat kinyithatjuk, az általunk legyőzött ellenfeleket pedig kifoszthatjuk, ám a játék elején ez bizony nem egyszerű, hiszen a zárak különböző nehézségi fokúak,
az ellenfelek pedig nem adják könnyen magukat a különböző irányokból bevihető csapásokkal, és azok kivédésével operáló összecsapások során.
Ám ha valamivel sokat próbálkozunk, akkor előbb utóbb a mestereivé válunk, köszönhetően a fejlődés során kioldódó képességpontjainknak. Így például ha sok főzetet készítünk, előbb utóbb egyre jobb minőségűek lesznek, de hasonló a helyzet a fegyverkovácsolással is, így akár a játék egy pontjától eladásra is készíthetünk főzeteket vagy éppen fegyvereket.
A fejlődésünk során kioldott képességpontok számos kategóriában adnak különböző bónuszokat, de ugyanakkor hátrányokkal is járnak. Van például olyan beszédkészség, amivel a nemesekre tudunk nagyobb hatással lenni, ennek hátulütője viszont az, hogy az egyszerű emberek meggyőzése nehezebb lesz, de például
azt is választhatjuk, hogy a főzetek és a pihenés gyorsabban helyrehozzanak bennünket, cserébe viszont hamarabb fáradunk és erősebben sebződünk.
Mivel a készítők ráfeküdtek a realizmusra, ezért Henryre a világ is reagál, ahogyan azt később a Red Dead Redemption 2 is megvalósította: ha véresek és mocskosak vagyunk, azt szóvá teszik a karakterek, és ennek tükrében állnak szóba velünk, ha viszont csillogó páncélban, hős lovagként elegyedünk beszédbe valamelyikükkel, akkor a karizmánk is nagyobb,
így nagyobb eséllyel győzzük meg őt az igazunkról, mintha ezt lótrágyától és sártól bűzölgő ruhában tennénk.
A ládák feltörése mellett természetesen az NPC-ktől is lophatunk a játékban, ám ha rajtakapnak a törvénytelen cselekedet közben, akkor valászthatunk a kaloda vagy a lopott holmik elkobzása és a kár megfizetése mellett, sőt
ha nagyon rosszul áll a szénánk még meg is bélyegezhetnek a lopás miatt, ami újabb negatívumokkal jár.
Az általunk irányított Henryvel tehát mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a célunkat elérjük, és ne keveredjünk olyan szituációkba, amelyekből mi jövünk ki vesztesen.
A másik „nehezítés” a játékban (főleg az elején), hogy nem tudunk akármikor menteni. Mivel a mentéshez egy speciális főzet szükséges, vagy az, hogy Henry a saját ágyában aludjon (erre is szert kell tenni a küldetések során), harmadik opcióként pedig kiléphetünk a játékból, ami automatikusan elmenti a haladásunkat – ezért sokszor megtörténhet, hogy küzdelmes játékóráink vesznek el amiatt, hogy például egy útonálló bandita valamelyik célállomásunk felé tartva lekaszabol bennünket.
A játékban rengeteg rendszer van amire figyelnünk kell, a necces helyzetek előtt pedig mindig ajánlott menteni, ennek érdekében pedig érdemes az alkímia-képességünket feltornázni, hogy
győzzük az általunk elkészített mentő-főzetekkel, ha nem akarjuk, hogy a haladásunk sok óra után egy teljesen random összecsapást követően elvesszen.
Merhogy random történésekből nincs hiány a Kingdom Come Deliverance első és második részében. Az NPC-k saját napi rutinnal rendelkeznek, emellett pedig számos karakterbe botolhatunk bele a kalandozások során akik
-
különböző feladatokkal bízhatnak meg,
-
párbajra hívhatnak,
-
esetleg a segítségünket kérik,
-
vagy szimplán csak az agyunkra próbálnak menni a viselkedésükkel.
Ezek a találkozások is arra szolgálnak, hogy többek legyünk, és ha kellően nyitottak vagyunk, akkor még kincsekhez vagy értékes fegyverekhez, páncélokhoz is elvezethetnek.
Akinek pedig mindez nem nyújtana elég nagy kihívást, annak ott van a megjelenések után elérhetővé tett Hardcore-mód is, amiben
-
nem kapunk irányjelzőket a küldetésekhez,
-
eltűnik az élet- és állóképesség-csíkunk,
-
az ellenfelek nagyobb kihívást jelentnek.
Mindezek mellett néhány negatívum közül is választanunk kell a játék elején, mint például hogy nem ehetünk meg akármit, vagy sokat kell aludnunk a küldetések teljesítése között időintervallumokban.
A Kingdom Come Deliverance játékok nagy pozitívuma a felfedezés öröme. Van, hogy órákig baktatunk a különböző települések közt, utunk erdőkön, mezőkön keresztül vezet, ha pedig hajlandóak vagyunk letérni a kitaposott ösvényről és elég figyelmesek vagyunk, akkor a játék megjutalmaz bennünket:
egy sziklamélyedésben elrejtett kincsesláda, egy elhagyatott bandita-tábor, egy titokzatos idegen információja is szolgálhat olyan eszközökkel, amik hasznunkra válhatnak a küldetéseink során.
A játék ráadásul sandbox-felépítésű, vagyis olyan sorrendben teljesíthetjük a küldetéseket, ahogy csak szeretnénk, ráadásul az előttünk álló kihívások nagyrészét többféleképpen abszolválhatjuk. Ha egy különleges tárgy megszerzése a cél:
-
rábeszélhetjük a birtokosát, hogy adja nekünk, ha elég magas a karizmánk,
-
elvehetjük harc árán,
-
de akár el is lophatjuk, ha megvannak ehhez is a megfelelő lopakodási és zárfeltörési képességeink.
A képességek kioldása pedig sokszor véletlenszerű, hiszen különböző tevékenységek során kapunk elosztható pontokat: így például ha például sokáig vagyunk túlterhelve, akkor nő a teherbírásunk, de ha íjjal harcolunk, akkor a célzási képességünk is egy idő után hatékonyabb lesz.
A Kindom Come Deliverance és az egy éve megjelent folytatása minden, amit a középkori szerepjátékok kedvelői kívánhatnak, ha ráadásul
annyi küldetés és tartalom van ezekben a játékokban, hogy még az önismétlődő küldetésekkel és feladatokkal telepakolt Ubisoft-játékok is megirigyelhetnék.
A csehek azonban nem az önismétlést választották, hanem olyan játékokat készítettek, aminek minden perce élmény, és ha találkozunk is hasonlóan felépített küldetésekkel és mellékfeladatokkal, ezek mindegyike más-más befejezésekkel ér véget. Ha tehát úgy döntenénk, hogy az első újrajátszás után újra belevetnénk magunkat, más döntések meghozatalával
teljesen másként végződő történeteket kapunk.
A meghozott döntéseknek is súlyuk van a játékban, hiszen a Witcher-kalandokhoz hasonlóan itt is ezek befolyásolják a befejezést, sőt olyan küldetésadó NPC-k is vannak, akik nemes egyszerűséggel nem várnak meg bennünket, és elvégzik nélkülünk a küldetést.
Henry kalandja nagy valószínűség szerint véget ért a második résszel, ami nem is baj, hiszen ebből a formulából és történetből a Kingdom Come Deliverance II-ben mindent kiaknáztak a készítők, amit csak lehetett. Következő játékukról még semmit nem tudni, de ha a Kingdom Come Deliverance igényességével készül, akkor várhatóan az is egy különleges kaland lesz, ami sokkal többet nyújt majd, mint a nagy kiadók, ugyanarra a kaptafára készülő, elfáradt formulájú, lelketlen játékai.