Az egyetem udvarán tartott ünnepség a Sapientia marosvásárhelyi, csíkszeredai, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi karai vezetőinek, az utóbbi intézmény agrár- és erdőmérnök szakos végzőseinek bevonulásával kezdődött – viszonylag rövid menet volt, ugyanis mint később elhangzott,
mindkét szakon a négy évvel ezelőtt beiratkozott hallgatók kevesebb mint fele jutott el a ballagásig.
Az ünnepély első felszólalója Dénes Katinka egyetemi lelkészi feladatokat ellátó református tiszteletes volt, aki arra biztatta a diákokat, hogy „legyenek jók mindhalálig”, mert a jóság alkotás, magvetés, és nagy szüksége van rá a világnak.
Kató Béla református püspök nem hagyta szó nélkül azt a fiatalok körében felerősödött tendenciát, hogy sok mindent elkezdenek, majd abbahagynak, mert „mindent egyszerre szeretnének” – éppen ezért
felértékelődött a jelenlevő végzősök kitartása, akik remélhetőleg nem csak szakmát, hanem hivatást választottak, utóbbit ugyanis nem lehet oly könnyen feladni.
Ambrus Fruzsina sepsiszentgyörgyi alpolgármester személyesebb hangvételű beszédében visszatekintett saját magára egyetemi végzősként – akkori gondolatai felidézéséhez saját naplójából idézett. A most végzettek megerősítésére ő is kijelentette, mindnyájan nagyon büszkék rájuk.
Az egyetemi kar önállósulásáig a sepsiszentgyörgyi tanulmányi központ vezetője volt Nyárádi Imre-István, azaz még a mostani végzősök indulásakor is. Mint tőle megtudhattuk,
2020-ban az agrármérnöki szakon 27-en kezdték meg tanulmányaikat – idén közülük 11 hallgatónak sikerült „célba érnie”. Az akkor induló erdőmérnöki szakra 28-an iratkoztak be – közülük 13-an voltak a ballagók között.
Ennek oka az is lehet, hogy „magas a mérce és az így is marad”.
Nyárádi útravalóul olyan értékeket szánt a végzettek tarsolyába, mint az állandó önképzés, a kitartás, alázat, becsület, kötelességtudat. Hangsúlyozta a „mi” fontosságát az „én”-nel szemben, a „nekünk”-ét a „nekem”-mel szemben.
Náhlik András, a sepsiszentgyörgyi kar dékánja az intézmény vezetőségének további vállalt feladataiba is bepillantást engedett. Ilyennek tekinti a hallgatók létszámának növelését, újabb képzések indítását, az alapképzést elvégzők számára a mesterképzés lehetőségének megteremtését, a gazdasági stabilitás megteremtését, a pályázati hatékonyság és a tudományos színvonal növelését.
Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora – tágabb perspektívából nézve az egyetemre és idei évére – közölte: a kolozsvári, csíkszeredai, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi karokról
idén összesen 578 végzős hallgatót enged el a Sapientia,
mely intézményen belül a hallgatót tisztelet, megbecsülés, partnerként való elfogadás, igényeikre való odafigyelés illeti meg.
Az egyébként a karok között vándorló, de Sepsiszentgyörgyön két egymást követő évben megrendezett központi tanévzárónak önmagán túlmutató jelentősége van: hangsúlyozza, hogy az egyetem vezetősége számára mekkora jelentőséggel bír a kar önállósulása, a képzési portfólió bővítése, a 10 milliárd forintos infrastrukturális beruházás (a leendő kampusz), és ezeket a Sapientia közös ügyének tekinti.
Tonk Márton elégedetten nyugtázta, hogy
az alig 25 éves, 2300-as hallgatói összlétszámmal rendelkező egyetem már benne van a romániai elitben
és a világ látókörében, de elismerte azt is, mindig van helye a jobbnak.
Ezután az agrármérnök végzősök felelős oktatója, Molnár Katalin és az erdőmérnököké, Farkas Attila, átadták a ballagóknak az okleveleket. Az oktatók minden végzős esetében megemlítették, hogy milyen kvalitásaik derültek ki a négy év folyamán, esetenként azt is, milyen gyengeségeiken sikerült úrrá lenniük.
Opra Boglárka leendő agrármérnök átvette megérdemelt Maximus-díját a kiemelkedő tudományos hallgatói munkásságáért,
majd Kerekes Áron harmadéves búcsúzott a végzősöktől, akik nevében Nagyoláh Lázár szólt a jelenlevőkhöz, oktatókhoz. A tanulmányok megkezdésekor az első évfolyamosok jelképesen tölgymakkot és búzamagot kaptak ajándékba, most a végzősök a beérett munkát szimbolizáló kalászt és tölgycsemetét adták át az utánuk jövőknek.
A Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjainak közreműködésével zenei momentummal, Trucza Sára által pedig szavalattal színesített ballagás a magyar- és a székely himnusz eléneklésével ért véget.